Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Farkas György: Integrációnk alternatívái és esélyei
Farkas György fontolás is, amelyeknek szakmai, földrajzi összetételük és elkötelezettségük tekintetében egyaránt van jelentőségük. Az egyik az új piacok és partnerek keresésének kényszere: azaz nem a magyarországi tevékenység vagy a hazai piac vonzereje miatt kívánnak itt „helyet foglalni", hanem inkább bizonyos taszítóelemek érvényesülnek hagyományos földrajzi térségükben, esetleg tevékenységi körükben (aminek piaci, technológiai, környezetvédelmi, versenyképességi és számos más oka lehet), s ezért onnan — részben vagy egészben — távozni kényszerülnek. A másik abból eredhet, hogy mintegy „rendteremtési" szándékkal igyekeznek behatolni, illetve jelenlétüket biztosítani az új termelőbázisokon illetve piacokon, így többek között Magyarországon is. Az előbbi motiváció körébe tartozó partnerek esetében földrajzi eredetük viszonylag semleges szempont, az említett motivációs tényezők sokszínűsége is jelzi, hogy a potenciális partnereket igen különböző szempontok vezérelhetik, egyetlen közös vonásuk, hogy adott működési területükről távozni kényszerülnek. Az utóbbi megközelítés ellenben csaknem kizárólag egy szoros szomszédos térség meghatározott vállalkozóit motiválhatja (elsősorban a német, osztrák és olasz nagytőkét). c) Akár az előbbi módon, erőteljesen szervezett és irányított integráció végrehajtása kerül sorra (amit optimálisnak neveztünk), akár egy ehhez képest „piacorientált" és rugalmasabb integrációs folyamat valósul meg (amit a jelen esetben ideálisnak neveztünk), sőt ha egyik sem valósul meg a felvázolt módon, a társadalomra mint egyénekre háruló következmény egyik legérzékenyebb jellemzője külön figyelmet érdemel. Annak a tudomásul vétele ugyanis, hogy Magyarország az integráció során éppúgy kénytelen tagjává lenni a nagytérgazdaság mellett és/vagy annak keretében többé-kevésbé bedolgozói szerepet vállaló „kisbolygók" családjának, mint a nyugat-európai gazdasági centrumhoz kötődő más közösségek, országok is. (Hozzátéve azt, hogy a „bedolgozói" szerep önmagában véve, ab ovo semmiféle negatívumot nem jelent: egy effajta függőség jellege, a függőségi elemek száma és azok intenzitása azok a szempontok, amelyek mérlegelendők a mindenkori helyzet értékelésekor.) A csatlakozás lehetséges folyamata szempontjából mégsem mindegy, hogy e függőségi elemek nyilvánvalóvá válása, maga a lényegében alárendelt helyzet mennyire átfogóan és előkészített módon következik be, vagy pedig milyen mértékben megy majd végbe spontánul, az egyéneket mintegy atomizáltan érintve. Természetesen az „optimális" modellel nem feltétlenül jár együtt az előbbi, illetve az „ideális" modellel az utóbbi fajta „betagozódás" — hiszen a piacgazdasági feltételrendszerben mindkét összetevő és jellemző jelen van. Az utóbbi esetben azzal mégis számolni kell, hogy a hatások valószínűleg kevésbé kiszámíthatóak, várhatóan erőteljesebben polarizálódnak az egzisztenciális helyzetek, viszont erőtlenebbek a kompenzáció és az egyéni, csoportos érdekérvényesítés eszközei, mechanizmusai, s — részben emiatt — ugyancsak kevésbé előreláthatóak a reakciók. 90 Külpolitika
