Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Farkas György: Integrációnk alternatívái és esélyei
Integrációnk alternatívái és esélyei dileg kiharcolt-kilobbizott) „kegyelmi/türelmi időszakok" lejártával ezek a vállalkozások milyen irányban keresik majd a továbblépést? Hol húzódnak majd akkor döntéseik új törésvonalai akár a földrajzi térségünkön belül, akár általában, a multinacionális vállalatok jólismert „globális világképéből" nézve? Ugyanilyen kedvezően fognak-e bennünket megítélni? És akkor is, vajon ugyanígy járulnak-e majd hozzá — többek között — a mi integrációs „kényszerpályánk" erősítéséhez? Aligha szükséges magyarázni, hogy lényegesen más hazai feltételrendszerben e vállalkozások szándékai, módszerei is megváltozhatnak. Miért emelem ki ilyen hangsúlyozottan éppen a külföldi érdekeltségeket, s azok közül is csak egyeseket? Úgy gondolom ugyanis, hogy örvendetes magyarországi térhódításuk eile nére (ideértve a térségben is kiemelkedő szerepünket a külföldi működőtőke-beáramlásban) eddigi tevékenységüket még mindig alapvetően meghatározza egyrészt az eredeti elvárásuk (Magyarország is részévé válik az „euro-gazdasági térnek", s ezt mi sem vonjuk kétségbe), másrészt bizonyos „kegyelmi állapotuk" (adó-, finanszírozási kedvezmények, kiemelt tevékenységekben való jelenlét, bizonyos függetlenség az általános hazai vállalkozói környezeti feltételektől), s nem utolsósorban fontos a heterogenitásuk (ideértve, hogy területi és szakmai vetületben egyaránt csaknem mindenütt jelen vannak, igaz, jól kiválogatva a leginkább ígéretes vállalkozási lehetőségeket). Tény, hogy az exportban, a hatékonyságban, a fajlagos mutatók tekintetében zömmel kiemelkedő jellemzőik miatt hárul rájuk bizonyos húzószerep, s éppen az euro-integrációban specifikus kapcsolatfejlesztő, piacegyesítő és technológiai modernizációs funkciójuk is van. Döntési mechanizmusaikban azonban (saját érdekükben) egyrészt a tipikus magyar vállalkozásoktól alapvetően eltérő időhorizontok érvényesülnek, másrészt a hazai gazdaságtól független tényezők is meghatározó szerepet játszhatnak. Nem igényel magyarázatot, hogy a külföldi tőkerészvétel a magyar modernizációban az ideális típusú integrációnak fontos hajtóereje (ennek egyik fontos feltételére azonban fentebb utaltunk). Az optimális integrációs modellben való szerepük viszont az említett döntéshozatali sajátosságuk miatt már kevésbé egyértelmű: hiszen nem „tervezhetők" be biztonsággal egy mégoly átfogó stratégiába és programba. A külső eredetű és az előbbiekhez képest kevésbé specifikálható tényezőket ugyanaz a helyzet és feltételek vonzhatják, amelyek a hazai „integráció-barát" elemek működését is bátorítják. (Ideértem egyrészt a már hazánkban is jelenlévő, de viszonylag könnyen mobilizálható érdekeltségektől kezdve azokat, amelyek még nem határoztak a bejövetelről, vagy csak távlatilag, potenciálisan vehetők figyelembe mint közreműködő partnereink.) Ez egyúttal nemcsak segíthet megőrizni, hanem bővítheti is a külföldi eredetű működőtőke jelzett specifikus integrációs vonzatait, hatásait (különösen ha meg tudjuk őrizni vagy javítani a közép-kelet- európai térség egészében viszonylagos előnyeinket). Integrációnk alternatívái szempontjából ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy esetükben motiváló szerepet játszhat két további, egymástól lényegesen különböző meg1995. ősz—tél 89
