Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Farkas György: Integrációnk alternatívái és esélyei
Farkas György folyamat abban fejeződnék ki, hogy a gazdaság e húzótényezői rendre megelőznék az állami szintű intézkedéseket, beavatkozást és szabályozást, legalábbis maguk kezdeményeznék az utóbbiakat. Ami a (nem anyagi jellegű) fölkészültséget illeti, annak is számos összetevője van. Csak felsorolásképpen néhány olyan tényező, amelyek állapotát és hatásait itt figyelembe kell venni: általános és konkrét ismeretek az integrációról és annak céljáról, ennek érdekében — más-más szinteken és körülmények között — megfelelő szervező (és önszervező) tevékenységek, intézmények, az esetleges latens (rejtőző) érdeklődést aktív együttműködéssé, részvétellé erősítő (siker)élmények, tapasztalatok, a kérdések és kételyek célirányos kezelését, megválaszolását biztosító információk, ezek „forgalmazására" hivatott szervezetek stb. Röviden: a fölkészültség egyéni, csoportos és társadalmi szinten egyaránt tudati, hangulati és tapasztalati elemekből áll össze, és ennek a megismerése éppúgy, mint a befolyásolása (megfelelő eszközök alkalmazásával) nagy figyelmet igényel, nem utolsósorban egy állandó készenléti állapotot, hogy szükség esetén a kívánatos fölkészültségi szint „újratermelhető" legyen. Végül az elhatározottság, kitartás kérdéséhez: miután az „Európához akarunk csatlakozni" jelszava önmagában véve inkább csak egy óhaj kifejezése (bármennyire is általános), a vízión kívül ennél kézzelfoghatóbb, tartós és masszív motivációra van szükség. Elsősorban és különösen természetesen abban a körben, amelytől a húzó hatást elvárjuk, de nem kevésbé mindazok körében is, akik meggyőzést, rábeszélést igényelnek, vagy éppen érveket (vélt vagy valóságos) ellenérdekeltségük miatt. Ha az optimálisnak nevezett modell fő feltételeivel kapcsolatban kétségeinknek adtunk hangot, itt azt is ki kell mondani: tudjuk, hogy ehhez az ideális fejlődési úthoz a vizsgált feltételek nincsenek meg, a fentebb fölvetett történelmi kérdésre tehát kénytelenek vagyunk nemleges választ adni. Ennek ellenére, a modell és tényezőinek figyelembevétele egyrészt elkerülhetetlenül része a magyar integrációs fejlődésnek, másrészt nélkülük a többi alternatíváról sem tudunk érdemben állást foglalni. 2. A magyar integráció egy sajátos, ám emiatt mindenképpen figyelemreméltó tényezője a hazánkba települt külföldi, elsősorban multinacionális és nagyvállalkozói érdekeltségek. Hadd tegyem hozzá mindjárt: nem is elsősorban a „nettó" pénzügyi hozzájárulásukkal (azaz mint pótlólagos jövedelemforrás a magán- és az állami szféra, tehát a büdzsé számára), hanem inkább általános modernizációs kihatásukkal, a nemzetközi kapcsolatokba való beépülésünket serkentő következményekkel. A magyarországi külföldi befektetések önmagukban véve egyelőre feltétlenül bizonyos kényszertényezőt visznek integrációs folyamatunkba. Hiszen e beruházások, befektetések jelentős része eleve azzal az elvárással települt ide, hogy Magyarország rövidesen dinamikus gazdasággá, s mint ilyen, az „európai gazdasági tér" integráns részévé válik. Jogos azonban az a kérdés is az ő esetükben, hogy egyrészt a betelepülésre vonatkozó első döntéseik érvényességének lejártával, másrészt a hazai jogszabályok által teremtett (és/vagy egye88 Külpolitika
