Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Farkas György: Integrációnk alternatívái és esélyei
Farkas György szült hivatalos magyar „jövőkép-tervet" meg kell hogy haladjanak valóságtartalmukban éppúgy, mint a kivitelezés feltételeinek megjelölésében, azok megteremtésében és a végrehajtás megszervezésében. Közelebbről pedig azt is feltételezik, hogy az egész időszakon át fenntartható a társadalom kohéziója (s egyúttal a mobilizálása), valamint a gazdaság viszonylag erős „felülről való" irányítása. Ezek azonban olyan feltételek, amelyek mindegyikének teljesítésével kapcsolatban (de akár külön-külön is) kénytelenek vagyunk kétségeket megfogalmazni, amihez a fentiekben tárgyalt elemzés és „helyzetértékelés" is szolgáltat hivatkozást. Mindennek ellenére a stratégia elkészítése, ugyanakkor a lehető legszélesebb társadalmi részvétel megszervezése megkerülhetetlen feladatunk. Ha paradoxonnak tűnnék is: bármilyen elvonatkoztatottnak, esetleg távolinak és ismeretlennek látszódjék, a magyar társadalom számára jelenleg nincs ehhez mérhetően konkrét, konstruktív, ésszerű és közeli program. Hozzá kell tenni: ez a tézis már évek óta szinte közhelyszerűen igaz. b) Ehhez a több mint optimális, ugyanakkor kizárólag makro-megközelítésű modellhez képest vannak valóságos adottságok, részfolyamatok, többé-kevésbé érvényesülő törekvések és szándékok, amelyekre kétségkívül számítani is lehet a magyar integráció kibontakozása mellett ható vagy azt erősítő tényezőként. Egyrészt vannak már jelenleg is a hazai gazdaságnak olyan integráció-érdekelt csoportjai, annak megvalósítására is képes és kész elemei (beleértve a külföldi befektetések legnagyobb részét is), amelyek szerepe itt kulcsfontosságúan jön számításba, másrészt olyan, elsősorban külföldi eredetű hatásokat is figyelembe lehet venni, amelyek a jelenleginél is szorosabban, hatékonyabban kívánnák bevonni Magyarországot az EU (érdek)szférájába, éspedig nem általában véve, hanem kifejezetten az integráció intézményei keretében. 1. Az említett hazai tényezők ma is megtalálhatják a maguk számára az integráció gyakorlatias útját, kedvező esetben az átfogóan szervezett vagy kivitelezett integrációs stratégia nélkül is. Ennek a feltétele mindenekelőtt egy többé-kevésbé kiegyensúlyozott gazdaságpolitika, konszolidált gazdasági tevékenységre való lehetőség és stabil társadalmi politikai helyzet, s ezeknek az elemeknek legalább középtávra várható és kiszámítható fennmaradása. Igazából, a magyar társadalom és különösen a gazdaság euro-érettségét az bizonyítaná a leginkább vitán felül, ha ezek a tényezők minél hamarább valóságosan is húzószerepet vinnének az integráció ügyében: mondhatni, ez volna integrációnk ideális modellje. Ez az esély még fennáll, és megvalósulása — legalábbis elvileg — összekapcsolható egy olyan „programmal", amely esetleg kevésbé központosított, időtartamában viszont viszonylag több rugalmasságot enged meg, mint az „optimálisnak" nevezett, fentiekben részletezett kronológia. Történelmi a kérdés: valóban van-e erre időnk, vannak-e eszközeink (vagy ennek hiányában pótlólagosan bevonható erőforrásaink), föl vagyunk-e készülve, és van-e kellő elhatározottságunk, kitartásunk ennek a végrehajtására? 86 Külpolitika
