Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Farkas György: Integrációnk alternatívái és esélyei
Integrációnk alternatívái és esélyei sabban a jelenlegi társulási helyzetből egy szervesebb, más tartalmú és formájú státusban való beépülésig az átmenetnek nemcsak egyetlen módja és pályája van, az szintén evidens. Itt talán nem is az időpont a legfontosabb kérdés: inkább az, hogy az átmenet és a csatlakozás milyen (belső és külső) tényezők, szervezés, feltételek mellett következhet be, kinek a javára, illetve a terhére (inkább vagy kevésbé) stb. Ezeknek az alternatíváknak a feltárása, az opciók becslésszerű „bemérése" nélkül ugyanis arra sem tudunk választ adni, sem most, sem pedig a későbbiekben, hogy valójában hol és merre tartunk, s mely kilátás(ok)nak vannak (inkább) esélyei? Kíséreljük meg a következőkben tehát ezt felvázolni. 2. Integrációs remények és feltételek a) Az eredetileg feltételezett három, ésszerűen egymást követő szakasznak jövőben várható konkrétabb megnyilvánulásaként fölírható az önálló, határozott magyar integrációs stratégia, annak programja és a folyamat optimista modellje. Ez lényegében a következőképpen bontakozna ki. Előbb két-három év alatt (1995—97) sikerül olyan irányba, rendszerbe és arányokba szervezni és fejleszteni a magyar gazdaságot, társadalmat és a gazdaságszervezés egészét, hogy a tervezett csatlakozási tárgyalásokra (1997) prezentálhatóvá válik mint reálisan tagjelölt ország és gazdaság; további négy-öt év alatt elsősorban saját erőnkből, s részben az EU intézményes, nagyvonalú segítségével (amit az addig elért eredményeink igazolnak majd) befordulunk a tagsági állapotot eredményező „célegyenesbe", és 2001 végére (a jelenlegi Társulási Szerződés lejártával egyidejűleg) bekövetkezik teljes jogú taggá válásunk; végül ezt követően, immár az Unión belül, folytatódik az alkalmazkodásunk, fokozatos beépülésünk az EU egész valóság- és intézményrendszerébe—az időközben megtárgyalt csatlakozási feltételek szerint. Ez a szakasz meghatározott további ideig tart (akár 8—10 évig, vagy annál is tovább), amelyet intézményesen és akkor már jelentős részben az EU által szervezetten- támogatottan hajtimk végre, miközben szükségszerűen sok tekintetben alárendelődünk a közösség belső erőviszonyainak, egyes területeken pedig érvényesítjük speciális előnyeinkül. Az erre vonatkozó stratégia és program — ha tehát például 1995-ben megkezdődik — legalább tíz évet kell hogy felöleljen, következményeiben pedig feltétlenül annál jóval hosszabb időtartamot határoz meg. Első látásra ennek az egyik legérzékenyebb eleme, hogy legalább két további kormányzati periódusra kell hogy szóljon, a két-három év múlva „esedékes" csatlakozási tárgyalások idejére pedig már most újabb két kormányzati periódusra vállalandó kötelezettségeket kell előre jeleznie. Ezeken az elsősorban politikai feltételeken kívül is, a stratégia elemei, feltételei, felvázolt választási lehetőségei, prioritásai, költségei stb. minden eddigi, az elmúlt húsz-huszonöt évben ké1995. ősz—tél 85
