Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Farkas György: Integrációnk alternatívái és esélyei
Integrációnk alternatívái és esélyei nek és folyamatoknak az összehangolása, amelyek eddig az integráció jegyében fogantak, illetve megindultak, azaz: „integrációnk integrálása". Ezen belül is különös hangsúlyt kell fordítani a makro- és mikroszféra lényegesen eltérő helyzetére. Igazából persze ezeknek a szinteknek az integrálása is csak akkor teljes, ha eléri a magánszférát, azaz magát az állampolgárt is: hiszen két vagy három év múlva — a tervek szerint — népszavazáson kívánnak megkérdezni bennünket a tervezett csatlakozásról. d) Mindez helyzetértékelést, a folyamat felmérését igényli, éspedig több összefüggésben. Egyrészt az eredeti elvárásokkal (ha egyáltalán voltak ilyen számszerűsített elvárások), másrészt jelenlegi megközelítésünkkel összevetve (figyelembe véve ez esetben azt is, hogy a gazdaság és a társadalom más-más rétegei, képviselői hogyan vélekednek), de természetesen abból a meggondolásból is, hogy majd, évekkel később lehessen mihez viszonyítani az akkorra kialakult helyzetet. Egyebekben már csak azért is nagyon szükséges ilyen sokdimenziós „leltár" készítése, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy a törvényhozás tavalyi, egyhangú „igenje" csatlakozási kérelmünk megszavazása mellett távolról sem fejezte ki a társadalom sokkal árnyaltabb, összetettebb véleményét az eddig tapasztalt folyamatról éppúgy, mint a kívánatos további fejleményekről. (Ida ez 1994 áprilisában nem lett volna talán elég nyilvánvaló, az új koalíciós kormány azóta tanúsított magatartása és egyes ténylegesen meghozott intézkedései számos bizonyítékát adták.) Az elő-integrációnak nevezett várható folyamat (amelynek a tartalma egyelőre ugyancsak nagyon bizonytalan) nemcsak azt feltételezi, hogy beindításakor fennálljon bizonyos „rendszer", kiegyensúlyozottság a különböző szintek, résztvevők között, és tisztázódják az elvégzendő feladatok köre és azok megosztása. (Ehhez képest alternatív, kevésbé magas szintű követelményt támasztó esetben pedig az elő-integrációs folyamat végeredményeként jönne létre egy ennek megfelelő helyzet.) Egyeztetni kell továbbá a végrehajtásban illetékes gazdasági, közigazgatási és egyéb intézmények és szervezetek szerepét és stratégiai megközelítéssel előkészített vállalását is. (Tehát a céljaikat, választási lehetőségeiket, a megvalósításhoz szükséges és elkerülhetetlen feltételeket, ezek megbecsülhető költség- és kihozatalvonzatait, a teendőket és következményeket időbeli lefolyásukban is feltárva.) Arról sincs szó, hogy nem jelenhetnek meg integráció-ellenes tényezők és erők: a folyamat előrehaladásával ez elkerülhetetlen, éppenséggel ezt kell tehát figyelembe venni. Annak a tudatosítására is nagy szükség van (részben éppen ez utóbbi tényezők várható felszínre kerülése miatt), hogy ha azokon a szinteken, szervezetekben, amelyek (bármely okból) húzó vagy meghatározó szerepet viselnek, nem teljesítik a folyamatban rájuk háruló kötelezettségeket, ez közvetlenül vagy közvetve az egész folyamatot károsítja. (Ilyen értelemben ez utóbbiak is akarva akaratlanul az integráció-ellenes erőket segítik.) Miután az ilyen tünetek az eddigi „integrációs" alkalmazkodásunk jellemző gyerekbetegségei közé tartoznak, az elő-integráció egyúttal az a „próbajárat" is, amely1995. ősz—lel S3
