Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Farkas György: Integrációnk alternatívái és esélyei
Fatkas György visszatérés szándéka, akár annak lehetősége fennállna, márpedig ez nyilvánvalóan kizárt. Ebben az értelemben ma már az alternatíva-nélküliséget feltétlenül el kell tehát fogadnunk. Ugyanakkor arra a kérdésre, hogy milyenek a kilátások az „alternatíva nélküli" EU-irányban, már távolról sem felelhetjük ugyanezt. Az EU-hoz (és milyen EU-hoz?) való csatlakozásunk lehetőségének útja-módja, pályája, lehetőségei egyelőre inkább feltáratlanok, ám számosak. Mégis van bizonyos ésszerűség abban, hogy ennek ellenére most már a tervezett „túlparthoz" viszonyítva is megpróbáljuk felmérni a helyzetünket, kilátásainkat. Hadd induljak ki abból, hogy meggyőződésem szerint Magyarországnak valóban nincs más ésszerű fejlődési útja, mint alkalmazkodni a ránk nézve egyébként már hosszabb idő óta meghatározó hatást gyakorló szomszédos térséghez, más szóval elfogadni azt a kihívást, amelyet a nyugat-európai intézményekhez, köztük elsősorban az ottani integrációhoz és annak folyamatához való felzárkózás, bekapcsolódás jelent. Annál is inkább így van ez, hogy most már hivatalosan kifejezett és tudatos vállalásunk is erre a pályára kényszerít. Ám az elmúlt évek egy sor tapasztalata, az ebben az irányban folyó tevékenységek jegyében megkezdődött hazai folyamatok (illetve azok hiánya, vagy ellentmondásai) bizonyos — alkalmanként nem is kis—fenntartásokat is ébresztenek és megalapozottan indokolják, hogy rámutassunk a gondokra, a felhalmozott feladatok megoldásával kapcsolatban pedig jogos kétségeket fogalmazzunk meg. Nemkülönben szembe kell nézni azokkal a változásokkal is, amelyek Nyugat-Európában az elmúlt években bekövetkeztek (az integráció ügyeiben éppúgy, mint egyéb vonatkozásokban), valamint azóta nyilvánvalóvá váltak, és az általunk „tervezett" integrálódást a közeljövőben éppúgy mérvadóan befolyásolhatják. A tapasztalatok, s ezzel együtt a gondok és kételyek azt ugyanis már napjainkra is eléggé érzékelhetővé teszik, hogy a közeljövő számos tekintetben sokkal árnyaltabban is formálódhat, mint egyszerűen egy, a társulás—felkészülés—csatlakozás hármasságában és szakaszaiban leírható (önmagában véve egyébként logikus) folyamat. Ezekkel az elemekkel is számot vetve—és hangsúlyozom: elsősorban a valós tapasztalatok, illetve az azokból származó következtetések alapján—már ma is végiggondolható, hogy integrációs folyamatunk több különböző módon, illetve forgatókönyv szerint mehet végbe, amelyek néhány lényeges tekintetben alapvetően különbözhetnek egymástól, vagy ezen belül egyes, csupán árnyalatnyi tényezők alakulásától függően mégis jellegzetesen eltérő fejlődést eredményezhetnek. Minthogy azonban többszörösen hivatkoztam a tapasztalatokra, ideértve azok pozitív és negatív összetevőit lássuk, mennyiben vehetők ezek figyelembe a jövő kilátásainak felmérése érdekében? 1. Hol (és merre) tart a magyar integrációs fejlődés? a) Az Európai Unióhoz való hivatalos csatlakozási szándékunk benyújtása óta különösen ésszerű elvárás lett volna, hogy ezt követően gyors egymásutánban idehaza is határozott lépések történjenek e politika gyakorlati megvalósítása érdekében. A magyar 80 Külpolitika
