Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Inotai András: A regionalizmus dinamikája a magyar-német kapcsolatok példáján
A regiomüzmus dinamikája.., gítségével meginduló modernizációs folyamatba újabb szereplők, részben igen befolyásos európai és tengerentúli multinacionális vállalatok is bekapcsolódnak, ami a magyar alkuerőt növeli, a „függőséget" pedig segíti diverzifikálni. Magyarország külgazdasági kapcsolatrendszere máris eléggé terített. A nagyfokú külső sebezhetőség pedig a kapcsolatok további diverzifikálásával, a (szub)regionális kooperáció erősítésével, nem utolsósorban pedig a magyar fejlesztési stratégia következetes megvalósításával mérsékelhető. A szubregionális kapcsolatokat tekintve kiemelendő Németország közép- és kelet-európai „hálózatépítő" tevékenysége, amely pozitív hozzájárulás a regionális stabilitáshoz és a térség gazdasági modernizációjához. Különösen fontos lenne néhány olyan regionális infrastrukturális projekt megvalósítása, amely az egyes közép-európai szomszédokat nemcsak Németországhoz köti, hanem a szubregionális kooperációt is erősíti. Valójában a modem infrastruktúra részben német részvétellel történő kiépítése komoly támogatást nyújthatna a regionális fejlődéshez. Öt évvel az új Európa megszületése után még mindig nem világos, hogyan teljesíthetők Magyarország (és Közép-Európa) sürgető biztonsági és modernizációs igényei. A legvalószínűbb az, hogy a két külső „horgony" két különböző intézményhez fog tartozni (NATO és EU). Hangsúlyozni kell, hogy e két „horgony" egymástól sem időben, sem tartalmilag nem szakítható el. Sikeres gazdasági modernizáció nélkül nem érhető el tartós biztonság az átalakuló régióban. Miközben a biztonsági „horgony", ha lassan is, kezd konkrét formát ölteni, továbbra is számos bizonytalanság övezi a modernizációs horgonyt. Márpedig Európa jövője döntő mértékben függ attól, hogy erre a kihívásra mikor és milyen válasz születik. Alapvetően mindenki az Európai Uniót látná szívesen ebben a szerepkörben, szoros együttműködésben Németországgal, a térség vezető gazdasági partnerével. A valóságban azonban a szereposztást nagymértékben fogja befolyásolni az, ahogyan az EU saját prioritásait meghatározza. Brüsszel, mögötte pedig elsősorban Franciaország az európai stabilitást és az egyesült Németországnak Európába való „bekötését" döntően az Uniónak a maastrichti szellemben való mélyítésével véli elérhetőnek. Egyelőre még senki sem fedezte fel, vagy ha igen, úgy nem ismerte be, hogy e két prioritás nem valósítható meg az 1989 előtti helyzetet és gondolkodást tükröző koncepcióval és eszközökkel. Valójában Európa és Németország stabilitása alapvetően függ az EU keleti kibővülésétől. Több tényező támasztja alá ezt a megállapítást. 1. A német újraegyesítés, az EU kibővülése három volt EFTA-országgal, valamint a közép- és kelet-európai átalakulási folyamat és a térség gyors reorientációja Nyugat felé alapvetően módosítja (Nyugat-)Európa belső egyensúlyát és annak központját Kelet felé tolja. Ezzel Németország gazdaságilag és földrajzilag is Európa központi hatalmává válik. 2. Az egykori NDK újjáépítése, a páratlan és ultramodern infrastrukturális, sőt egyre inkább ipari beruházások is részét képezik a korábbi egyensúly módosulásának. Az egykori NDK társadalmában megjelenő lélektani tényezők is erősítik ezt az elmozdulást. A német kormány (részleges) visszatérése Berlinbe további politikai nyomatékot kölcsönöz a változásnak. 1995. ősz—tél 65
