Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Vastagh Pál: A jogharmonizáció-általános nézőpontból
Vastagh Pál Általánosságban véve a harmonizáció akkor lehetséges, ha egy nemzeti jog képes az integrációs együttműködéshez szükséges mennyiségű és minőségű EU-konform jogszabály megalkotására, s képes azoknak a bilaterális és multilaterális szerződéseknek a megkötésére, amelyeken nemzetközi kooperációja nyugszik. Hazánk az 1988 és 1994 közötti dinamikusnak nevezhető periódusban, a társasági törvénnyel kezdődően, sokat tett e követelmények megvalósításáért. A jogharmonizáció ezen tág értelemben vett jelentése, elvileg és gyakorlatilag gazdag színterei és eszközei is csak akkor teszik lehetségessé a jog eszközeivel egy fejlettebb régióhoz való csatlakozás elősegítését, ha a kormányzat óvatosan jár el. Ha hirtelen és túlságosan nagy nyomásnak tenné ki az integráció a magyar gazdaságot és társadalmat, akkor nemcsak ésszerűtlen kockázatokkal és társadalmilag nehezen elviselhető konfliktusokkal járna e folyamat, hanem magát az integrációt is kockáztatná. A szerves harmonizáció nemcsak lehetséges, hanem szükséges is. Ennek eszköze egyrészt a derogációs lehetőségekkel való élés, másrészt a fokozatos felkészülés. Hasonlóan a közelmúltban felvett tagállamokhoz, hazánknak is élnie kell a közösségi jogrendtől való eltérésre módot adó derogációs felhatalmazásokkal. Olyanokkal, amelyek hazai adottságaink, szükségleteink szempontjából indokoltak, s elősegítik felkészülésünk eredményességét. Mai időszámításunk szerint az európai megállapodás kihirdetésétől kezdve csatlakozásunk felkészülési periódusába léptünk. Szándékaink szerint ezt az ötéves felkészülési periódust, kedvező esetben, az ezredforduló táján csatlakozási szerződés megkötése követheti, majd egy ezutáni további átmeneti időszak után, immár tagként, a teljes jogú integrációt készíthetjük elő. Ehhez azonban a jelenlegi Európai Uniónak is sok erőfeszítést kell tennie, meg kell változnia, annyira mások lettek a világgazdasági és geopolitikai feltételek 1989—90 után. Egy radikálisan új helyzet új konzekvenciáit kell konstruktívan és demokratikusan megoldani ahhoz, hogy a népek Európája valósulhasson meg, s ne az „eurokrácia" osszon kegyeket az elmaradottabb országoknak. Magyarországnak átfogó programja van a csatlakozását előkészítő jogharmonizációs feladatok teljesítéséhez. A társulási megállapodás hatályának első ötéves periódusában (1994. február 1—1999. január 31.) elsősorban az Unió úgynevezett „másodlagos joganyagával", az irányító szervezetei által kibocsátott irányelveivel, rendeletéivel, határozataival és ajánlásaival kerülünk kapcsolatba. Ezek közül a legfontosabbat, az irányelvek (direktívák) jogi jellegét tisztázza az EGK Szerződés 189. cikke. Ennek értelmében az irányelvek a szándékolt eredményt tekintve kötelezőek a címzettekre nézve, de az eredmény megvalósítási formájának és módszereinek megválasztása nemzeti hatáskörben marad. A közösségi jog elsődlegességének az irányelveken alapuló jogharmonizáció szempontjából azonban van egy további fontos következménye, az ún. záróhatás. Ez azt jelenti, hogy ha a tagállam az Unió jogalkotási aktusa folytán az 44 Külpolitika
