Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Vastagh Pál: A jogharmonizáció-általános nézőpontból
A jogharmonizáció — általános nézőpontból Vastagh Pál A mikor Magyarország az Európai Közösséggel társulási megállapodást kötött, azzal a közösséggel fejezte ki az együvétartozását, amely elkötelezett híve a jogállamiságnak, az alapvető emberi és állampolgári szabadságjogok érvényesítésének, a többpárti választásokon alapuló pluralista demokráciának, a piacgazdaságnak és a társadalmi igazságosságnak. Ezek azok az elvek és értékek az országban, — amelyeknek érvényesítését az ország minden mértékadó politikai pártja elfogadja —, amelyek nemzeti cselekvési programjaink irányát is meghatározzák — így azt is, hogy jogrendszerünket harmonizáljuk az Európai Közösség jogrendszerével. A társulási szerződés célja egy olyan politikai, gazdasági, pénzügyi és kulturális együttműködés kifejlesztése az Európai Közösség, annak tagállamai és Magyarország között, amelynek fokozatosan szabad kereskedelmi övezetet kell létesítenie a felek közt, s amelynek perspektívája Magyarország integrációja. Az 1994. évi I. törvény tartalmazza ezeket a célokat, s olyan horderejű törvényről van szó, amely valóban új kihívásokat tartalmaz számunkra. Új kihívásokat tartalmaz, mert társadalmunk belső modernizációs szükségletei, valamint az e fejlődési pálya következményeként adódó jogalkotási követelmények és kényszerek nemcsak a magyar integrációs képesség növelésével kapcsolódnak össze, hanem a jogharmonizációs feladatok megoldásával is. Belső teendőink és a külső követelmények egybeesésével állunk tehát szembe. Integrációs törekvéseink következménye és egyben sikerének előfeltétele jogharmonizációs programunk (1995. május) megvalósítása. Nemzeti jogrendszerünket kell összhangba hozni az Európai Unió rendszerével. Olyan feladat ez, amely a jog korlátozott eszközeivel ugyan, de elősegítheti társadalmi-gazdasági életünk modernizációját, mert a fejlettebb országok értékeinek átvételére szorít. Ezzel egyszersmind történelmileg új mozgáspályára állítja jogfejlődésünk egészét. Jogrendszerünk közelítése az európai joghoz nem egyszerű, mechanikus feladat, s a különböző jogterületeken és szinteken nem is egyforma követelményeket támaszt. Alapvetően igaz az, hogy a közösségi jog a legfontosabb területeken elsőbbséget élvez a csatlakozó tagállamok nemzeti jogával szemben. Másrészt viszont az Unió joga sem állandó, s változásaihoz minden országnak folyamatosan alkalmazkodnia kell. Elar1995. ősz—tél 41
