Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Vastagh Pál: A jogharmonizáció-általános nézőpontból
Vastagh Pál madrészt a nemzeti jogrendszerek bizonyos sajátosságai megmaradnak, mert a harmonizáció nem azonos a teljes jogegységgel, ami sem nem kívánatos, sem nem lehetséges. Mi a harmonizáció értelme a pozitív megfogalmazás oldaláról nézve? A definíció igényével ezt mondhatjuk: a jogharmonizáció nem öncél, hanem mindenütt az Unió egységes belső piacának szabályozó és konfliktusfeloldó eszköze. Tehát funkcióhoz kötött: elősegíti és biztosítja a gazdasági és kereskedelmi uniót, a személyek, az áruk, a szolgáltatások és tőkék szabad áramlását. A belső piaci egységhez való integrálódásunk csak fokozatosan, több szakaszban valósulhat meg. Ennek érdekében szuverenitásunk, jogalkotó hatásköreinek egy részéről önként le kell mondanunk, hasonlóan a már teljes jogú tagságot élvező nemzetekhez. Teljes jogú tagok esetében tehát a közösségi jog elsődleges a tagállamival szemben, bár a nemzeti jogrendszerek megmaradnak saját fogalmi, dogmatikai és intézményi kereteikben, saját jogtechnikájukat alkalmazzák, de a jogszolgáltatásban ugyanazt a jogi eredményt kell elérniük, mint a közösség többi tagállamának: a kereskedelmi jogban, a társulási, verseny- és agrárjogban „kemény" közösségi irányelvek determinálják a szabályozási célokat. Vannak olyan jogterületek, ahol nagyobb mértékben megmarad a nemzeti jogalkotó hatáskör. Ilyenek például a hagyományos polgári jogi, öröklési, családi jogi, közigazgatási jogi, büntetőjogi stb. területek. Itt a hazai jogrend és jogtechnika a harmonizáció után is sok tekintetben állandóbb maradhat, mint a kemény szabályozási tárgyak és területek esetében. A jogharmonizációval kapcsolatban két alapvető kérdést kell felvetnünk. Azt, hogy lehetséges-e és azt, hogy kívánatos-e a nemzeti jogok egymáshoz és az Unióéhoz való közelítése? Az első kérdés megválaszolása inkább a tudomány illetékességébe tartozik. A jogharmonizáció tudományos szemléletében, módszerében a jogösszehasonlításon alapul, és a széles értelemben vett harmonizáció szintjeinek és eszközeinek a figyelembevételével érthető meg A legfontosabb harmonizációs szint a jogalkotás elsősorban kormányrendeletek útján valósul meg, amelynek az előjogot kell figyelembe vennie. Az angolszász jogelmélet terminológiájával szólva a „law in books" mellett és előtt a „law in action"-t. A jogalkotási úton történő harmonizáció mellett a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban rendkívül jelentős az érdekképviseleti jog egységesítő szerepe, melynek tevékenysége a belső jogra is visszahat. Gondoljunk a technikai szabványok és kereskedelmi szokások, üzletszabályok átvételére, az üzleti feltételek standardizálódására. Mindez természetes és elkerülhetetlen velejárója a gazdasági szerkezetünkből adódó nyitottságunknak, a nemzetköziesedő üzleti életnek. Ez élteti a spontán harmonizáció jelenségeit, ami esetenként kiegészül az esetjogi harmonizáció szintjével. Az utóbbi vonatkozásában gondoljunk csak Alkotmánybíróságunknak a halálbüntetést megszüntető döntésére, amely az élet fizikai kioltásának jogát — összhangban az euro-atlanti tér42 Külpolitika
