Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - WASHINGTON: KELLENEK-E NEKÜNK? - Brzezinski, Zbigniew: A megtervezett Európa
A megtervezett Európa gyengíteni, az EBEÉ-t pedig az európai biztonság központi szervévé tenni igyekszik, mégpedig abból a nyilvánvaló okból, hogy egy ilyen cseppet sem egyöntetű, nehézkes és strukturálatlan konferencia, amely a nézetazonosság elve alapján működik, csak abban az esetben garantálhatja az európai biztonságot, ha Európában amúgy sincs veszélyeztetettség. De a NATO és Oroszország együtt módot találhatna arra, hogy olyan eljárásokat injekciózzanak be az EBEE-be, amelyek lehetővé tennék kettejük azonnali közös reagálását a regionális békét fenyegető veszélyekre, esetleg olyan speciális konzultációs mechanizmus keretében, amelyben részt vesznek a legfontosabb játékosok: az Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Olaszország, Lengyelország és Ukrajna. A kettős alapú stratégia — amely a NATO kibővítését összeköti az Oroszországot is felölelő, új, transzkontinentális biztonsági építménnyel — termékeny választ adhatna Oroszország aggályaira. Sőt, néhány orosz vezető nem hivatalosan már jelezte is, hogy nem idegenkedne a felkínált megállapodásoktól — bár döntési szabadságuk egyre csökken, ahogy az orosz nacionalisták hangja a folytatódó amerikai ködösítés következtében egyre erősebb. Szerencsés véletlen, hogy az itt felvázolt terv konstruktív módon hasznosít néhány korábbi orosz elképzelést is — nevezetesen Borisz Jelcin 1993 végén elhangzott javaslatát egyfajta speciális kapcsolatról Oroszország és a NATO között. Oroszország, ha nem akarja cselekvésképtelenné tenni a NATO-t, s Közép- Európa felett sem akar megint uralkodni, jó okkal helyeselheti ezt a közeledést. Kétségtelen, hogy a NATO kibővítése még az orosz gondok pozitív megoldása esetén is új problémákat szül majd. Ezek között a legnagyobb a balti államok és Ukrajna státusa, illetve biztonsága lesz. A függetlenségüket lelkesen ünneplő balti államok Európa integráns részévé akarnak válni. Ukrajna ma „semlegesnek" nevezi magát; ellenállt az oroszok nyomásának, s nem csatlakozott a Független Államok Közössége Moszkva vezette biztonsági szerződéséhez, azonkívül az egyetlen volt szovjet köztársaság, amely erős nemzeti hadsereget állított fel. Oroszország kelletlenül bár, de elismerte a balti köztársaságok függetlenségét, és formálisan beleegyezett Ukrajna önállóságába, de az orosz politikai elit széles köre egyetért abban, hogy Ukrajnát végül, valamilyen formában ismét a Kreml fennhatósága alá kell — és fogják is — vonni. E törekvések miatt olyan fontos, hogy a NATO és az Orosz Köztársaság tervezett szerződését ne lehessen úgy értelmezni, mintha a Nyugat egyenrangúnak fogadná el a NATO-t és a FÁK-at. Ezért a szerződést közvetlenül Oroszországgal kell megkötni. A hivatalos orosz körök szívesen teremtenék meg a NATO és a FÁK paritását, mert ez segítené Moszkvát a volt Szovjetunió újraegyesítésére irányuló igyekezetében. Warren Christopher külügyminiszter szokatlanul erélyesen, de teljesen jogosan figyelmeztetett 1993 januárjában arra, hogy „Oroszországnak kerülnie kell minden kísérletet a Szovjetunió helyreállítására". 1995. tavasz 31
