Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - WASHINGTON: KELLENEK-E NEKÜNK? - Brzezinski, Zbigniew: A megtervezett Európa
A megtervezett Európa val folytatott terméketlen vitának a kibővítésről. Valószínű, hogy minél később kerül erre sor, annál hangosabbak lesznek Moszkva ellenvetései. Ez a lépés még nem jelentené a felvételt, de mozgásba hozná a formális felvételi eljárást. Az eljárás során további különbségtételek is szükségessé válhatnak: a négy közép-európai ország közül az első szeletbe csak Lengyelország és a Cseh Köztársaság férne bele. Szlovákia elfogadására belpolitikai okokból csak később kerülhetne sor, ez viszont (földrajzi okokból) valamelyest komplikálhatná Magyarország felvételét is, feltéve, hogy a NATO nem akar térbeli bakugrásokat végezni. A lépésről- lépésre történő kibővítés azzal az akaratlan előnnyel járna, hogy ezzel a NATO kimondatlanul is megüzenné: nem exkluzív klub akar lenni, melynek tagsága némileg növekszik ugyan, de azért zárkörű, hogy az első felvételek után nem húz egy újabb határvonalat, ellenkezőleg, a szövetség kibővítése a demokratikus közösség növelésének lépcsőzetes és hosszú távú folyamata lesz. Mások is pályázhatnak, s előttük áll a lehetőség, hogy megüssék a mércét. A NATO kezdeti, korlátozott kibővítése is évekig eltarthat. A kibővítés kérdésében nem lesz könnyű egyetértést elérni a szövetségen belül. A szövetségesek tárgyalásai — még erőskezű amerikai vezetés és energikus német támogatás mellett is — valószínűleg fárasztóak lesznek, s közben néhány állam az ügy kapcsán zsarolja majd a szövetséget, hogy a maga kis helyi érdekeit érvényesíthesse (elég Görögországra és a Macedónia-kérdésre gondolnunk). Az új tagoknak is biztosítaniuk kell a szövetséget arról, hogy idővel hozzálátnak majd egy sereg felvétel utáni feladathoz, beleértve a katonai ellátás, a hadműveletek, a parancsnokság és ellenőrzés, valamint a haditechnika szabványosítását — s ezek megoldásához idő és pénz kell. Hatékony és összpontosított vezetés mellett 1996—98-ig a felvételi eljárás politikai szakasza valószínűleg mégis befejezhető, legalábbis Lengyelországot és a Cseh Köztársaságot, de talán Magyarországot és Szlovákiát illetően is — és az évtized végéig mindenképpen mind a négyük ügyében. A NATO kibővítésekor tudomásul kell vennünk, hogy sem a szövetséget, sem leendő új tagjait nem fenyegeti közvetlen veszély. „Új Jaltát" vagy orosz katonai fenyegetést emlegetni nem jogos, ezt nem igazolják a jelenlegi körülmények, de még a közeljövő legborúlátóbb forgatókönyvei sem. Ezért nem ajánlatos, hogy a NATO kibővítését a felkorbácsolt oroszellenes hisztéria sarkallja, ami végül önbeteljesítő próféciává is válhat. A NATO kibővítését ne tekintsük egy meghatározott állam ellen irányuló akciónak, inkább azon történelemépítő folyamat részének, amely biztonságos, stabil és európaibb Európát teremt. Valószínű, hogy a szövetség várható kibővítése békés jellegű lesz, ezért nem szükséges, hogy a tagság kiterjesztéséből fakadó katonai intézkedések közé tartozzon a NATO-csapatok — főként amerikai és német erők —- előretolt telepítése az új középeurópai tagországok területén. Az időszakos közös manőverek, az összehangolt terve2 995. tavasz 29
