Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - DOKUMENTUM - Az Észak-atlanti Közgyűlés budapesti ülésszakának beszédeiből: Kovács László külügyminiszter
Kovács László beszéde államok vonakodásával az EBESZ szerepvállalásával kapcsolatban. Még mindig felmerül — ha nem is a régi, közvetlen formában — a belügyeknek mint érvnek a hangoztatása. Bizonyos gondok vannak az összeurópai jelleggel is, hiszen egyelőre nem biztosított a korábbi jugoszláv tagköztársaság, Macedónia, a FYROM teljes jogú tagként való részvétele az EBESZ munkájában. Nem adottak továbbá a feltételek Jugoszlávia visszaintegrálódására sem, hiszen nem hajlandó visszaengedni az állandó missziókat három nagyon kényes területre, a Vajdaságba, a Szandzsákba és Koszovóba. Az európai biztonsági architektúra harmadik pillére lehetne a NATO és a szervezet bővítéséből kimaradó országok intézményesített kapcsolatrendszere, együttműködése. Ennek többoldalú formája a Partnerség a Békéért program. Kétoldalú változatait pedig a ma még nem létező, de nyilván létrejövő megállapodások fogják képezni a NATO és Oroszország vagy más országok, például Ukrajna között. A biztonsági architektúra negyedik pillérét alkotják Közép- és Kelet -Európa regionális együttműködési rendszerei, a Visegrádi Csoport, a Közép-európai Kezdeményezés vagy az olyan szubregionális és nem kormányközi szintű együttműködési rendszerek, mint az Alpok-Adria, vagy a Kárpátok Eurorégió. És végül egy majdani összeurópai együttműködési architektúra ötödik pillére Közép- és Kelet- Európa országai kétoldalú megállapodásainak a rendszere lehetne. Ezeknek a kétoldalú megállapodásoknak a résztvevők igénye szerint kell tartalmazniuk a határok sérthetetlenségének a megerősítését, a kisebbségi jogok elismerését, azok garantálását és gyakorlati érvényesülésük biztosítékait a nemzetközi és európai normákkal és dokumentumokkal összhangban. Magyarországnak ilyen szerződése van Ukrajnával, Horvátországgal, Szlovéniával. Legutóbb ilyen szerződést kötöttünk Szlovákiával. Ilyen szerződés megkötésén dolgozunk Romániával. Nagyon fontos körülmény, hogy az Európai Stabilitási Konferencia Párizsban ezeket a kétoldalú szerződéseket egy egységes keretbe foglalta, az Európai Stabilitási Egyezménybe. Fontosnak tartom azt, hogy azok az országok, amelyek helyesen és joggal sürgették a kétoldalú alapszerződések megkötését, ugyanilyen aktivitással vállaljanak szerepet azok teljesítésének előmozdításában, ellenőrzésében is. Mi megértjük, hogy NATO bővítése bonyolult, időigényes folyamat. Megértjük, hogy a NATO tagállamaiban, kormányzati politikusokban, parlamenti képviselőkben vagy a közvéleményben felvetődik a kérdés: érdemes-e egy, a történelmi küldetésének eredményesen megfelelő szervezetet újabb kötelezettségvállalásoknak kitenni? Esetleg belső problémákat okozhat a bővítés. Megértjük azt is, hogy számolnak a bővítés esetleges kedvezőtlen hatásaival. Megértjük, hogy nagyon sokféle megfontolás és érdek merül fel a bővítéssel kapcsolatban. Mindenekelőtt felmerül a védelmi képesség megőrzésének az érdeke. Nyilvánvaló, hogy a bővítés nem járhat a védelmi képesség gyengülésével. Magától értetődik, hogy összhangba kell hozni a bővítéssel kapcsolatban a tizenhat tagállam nem minden tekintetben azonos érdekeit. Hiszen nyilván egy-egy ország érdekeit saját dimenziója, nemzetközi politikai és katonai szerepe, gazdasági súlya és földrajzi, geostratégiai pozíciója befolyásolja. Nyilvánvalóan nem könnyű mérlegelni és mindezzel összhangba hozni a belépni szándékozó országok érdekeit, és ugyancsak nem könnyű a kívül maradó országok érdekeinek mérlegelése, figyelembe vétele. Osztjuk azt a véleményét, hogy a NATO bővülése nem járhat a stabilitás akár 1995. nyár 93
