Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - NEMZETEK ÉS KISEBBSÉGEK - Glatz Ferenc: Magyarország az Európai Unió és a kisebbségi kérdés
Glatz Ferenc Ez az örökség az intézményes berendezkedésben mint történelmi hagyomány, a gyakorlatban mint „nemzeti, államszervezési sajátosság" jelenik meg. Az adott területen élő politikusok gyakran nem is értik pontosan, miért tulajdonítanak a nyugat-európaiak olyan nagy jelentőséget bizonyos alapelvek érvényrejuttatásának, így például a községi területi autonómiáknak a településigazgatásban, a közigazgatásban. Kérdés természetesen: az európai közigazgatási normatívák számonkérése mennyire fog e téren az egységesülés irányába hatni? (Ahogy kérdés többek között: mennyire lehet majd egységes alapelveket számon kérni az államháztartásban, az ágazatok — mezőgazdaság, ipar — költségvetési preferenciájában.) Az igazgatásrendszer centralizáltan építkezik, így nehéz beépíteni a közigazgatási autonómiákat. További sajátosságok a térségben: az etnikumok csak kevés esetben maradtak területileg körülhatárolt egységben (megyék, körzetek). A legjellemzőbb a térségre az etnikai kevertség, amely történelmi magyarázatot igyekeztünk bevezetőnkben vázolni. Ezért tehát nyilvánvaló, hogy a jövő kisebbségpolitikai normatíváinak kialakításakor a perszonális autonómia alapelvét kell kiindulásnak vennünk, s az ehhez keretet adó országos politikai és kulturális autonómiát. De ismét következnek a közösségszervezés Nyu- gat-Európától eltérő helyi sajátosságai. Nyugat-Európával szemben a térség egyes országaiban (mindenekelőtt a volt ortodoxia által uralt területeken) az egyén autonómiája általában kevésbé volt fontos, és kevés hagyományuk van az államtól független civil szervezeteknek is. Tehát nemcsak az etnikai alapú helyi igazgatási (községi) önállóság, hanem a perszonális autonómia vagy általában az országos kulturális-politikai szerveződések gyakorlata is idegen e térség politikai és közösségszervezési hagyományaitól. A feltételek eltérő volta azonban nem vezethet engedményekhez az európai civil követelmények, az igények „minimuma" terén. A „minimum" az integráció gazdaságipolitikai és kulturális tartozéka. Ezt a minimumot fogalmazza meg az említett 1990-1991. évi európai dokumentumokon túlmenően az 1992—1993. évek több újabb európai javaslata. E javaslatok a helyi igazgatásról (önkormányzatról), az emberjogi követelményekről beszélve« kisközösségi élet új kontinentális jogrendjét alapozzák meg. Ezek közül napjaink kisebbségpolitikai vitáiban a legtöbbet az 1993. szeptemberi 1201. számú javaslatot idézik, amely a nemzeti kisebbségek és az állam viszonyának legáltalánosabb összefoglalása. Kevesebbet idézik a községi önkormányzatokról szóló állásfoglalásokat, amelyek pedig világosan megmutatják: a jövő európai közösségi rendje legstabilabb igazgatási egységének a községet kell tartanunk. Az autonómiák szentháromsága Mindezek után mi úgy látjuk: magyarok és nem magyarok együttélésének kereteit a kisebbségi autonómia hármas alapelve képezheti. (Ez volt az alapja már 1992. évi javaslatunknak is.) Mégpedig: 1. Perszonális autonómia. 2. Országos politikai és kulturális autonómia. 3. Területi-igazgatási autonómia. 50 Külpolitika
