Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - NEMZETEK ÉS KISEBBSÉGEK - Glatz Ferenc: Magyarország az Európai Unió és a kisebbségi kérdés
Magyarország, Európai Unió és a kisebbségi kérdés E dokumentumok jelzik: a térség értelmiségének egy része a helyi megoldásokat tartja célravezetőnek, ehhez kíván nemzetközi (európai) garanciákat szerezni. A magam részéről jelezni kívántam: nem tartom célravezetőnek a térségben azt a politikai irányzatot, amely „nyugatra fut panaszkodni a szomszédokra", és nemzeti lobbizással igyekszik Londonban, Párizsban, Bonnban „nemzeti kedvezményeket" elérni, itthon pedig a nemzeti sérelmek emlegetésével szavazatokat nyerni a többpártrendszer új csatáihoz. E törekvések — az egymás közötti tárgyalásokra törekvések — azt is jelzik: az értelmiség és a politikusok egy része egy átmeneti korszak jelenségének tekinti az 1989 után elszabadult nacionalista emóciókat. Szükségesnek tartjuk, hogy az évszázados sérelmeket a társadalom különböző rétegei „kibeszéljék" magukból, de törekedni akarunk arra, hogy a viták ne az utcán, hanem elsősorban a tárgyalóasztaloknál dőljenek el. Ismerjük meg érdemben egymás álláspontjait, s keressük a megoldásokat. (Ezért is jelentettük meg a fent említett Magatartáskódexet a német és angol nyelv mellett románul és szlovákul, s készítjük elő a szerb, horvát és francia nyelvű kiadást.) A kérdés: vajon az 1990 és 1994 közötti négy esztendő elegendő idő volt-e ahhoz, hogy a térség etnikai, nemzeti sérelmei felszakadjanak, teljes mélységükben fel tárulkozzanak, s a kezdeti indulatok lelohadjanak? A térségben élő nemzetek politikai érettségének mércéje, hogy felkészültek-e az európai betagozódásra, hogy az indulatok helyett képesek-e a tárgyalóasztalnál konkrét vitákban konkrét politikai megoldásokat keresni. Nyugati igények — keleti feltételek A követelmény világos: az európai általános emberjogi és kisebbségi alapelvek, az európai igények számon kérése a közép-európai térség államain, de ugyanakkor a helyi feltételek figyelembevétele. Első pillanatra is feltűnőek a Nyugat-Európától való eltérések a kelet-európai településszerkezetben. És ugyanúgy hiányzik a helyi igazgatásban a demokratikus önigazgatás hagyománya is. Pedig, hogy csak egy idetartozó példát említsek: az etnikai alapelv a területigazgatásban éppen községi szinten érvényesíthető. De a térség sajátosságai közé tartozik, hogy a valamikori Habsburg monarchia, illetve a királyi Magyarország határain tül igen kevés a hagyománya a községi autonómiának. Sőt! Ismét csak történelmi kiindulásokkal magyarázhatnánk meg, miért hiányzik teljesen a községi autonómia hagyománya azokon a területeken, amelyeken nem a nyugati keresztény egyházak voltak túlsúlyban. Mennyiben más az ortodox, illetve mohamedán vallások uralta területek közösségszerveződési alapelve? S ennek következtében mennyire más a közösségszerveződés területi-igazgatási egységeinek szerkezete! A történelemből érthető meg: miután a vallás közösségszervező dominanciája visszaszorult, s előtérbe került a világi szakigazgatás, miért és mennyiben öröklődött tovább az évezredes korábbi igazgatásszerkezet. 1995. nyár 49
