Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - EGY EURÓPAI AZ UNIÓ KAPUI ELŐTT - Csaba László: Magyarország az átalakuló posztszocialista világban
Magyarország az átalakuló posztszocialista világban politikában szokásos — ukrán „kártya" kijátszását indokolnák. A csecsenföldi események fogadtatása ismételten igazolta: a nemzetközi közösség megértőén fogadja az Eurázsiái Szövetség tervét. Magyarország érdeke pedig nem a térség destabilizálásá- hoz, az anarchia vég nélküli tobzódásához kötődik, sem rövid- sem hoszú távon. Az igazi fenyegetettség ugyanis az ukrajnai és szerbiai zilált állapotokból adódik; ez „gyűrűzik be" a látványos bűntények sorozatában is. Oroszország tekintetében az előadottak néhány további következtetést alapozhatnak meg. Egyfelől: a gazdasági és hatalmi viszonyokról kifejtettek nem indokolják az orosz politikai életben kétségkívül előforduló szélsőséges megnyilvánulásoknak, mindenekelőtt Zsirinovszkij szereplésének geostratégiai szintre emelését. A hozzá hasonló szélsőséges erők sajtószereplése különösségükkel függ össze, de gyakoriságuk nem ad alapot arra, hogy az elemző részben felsorolt meghatározó erők közé soroltassanak. Másfelől Oroszország számára saját területi egységének megőrzése, a FÁK Eurázsiái Szövetséggé — azaz némileg szorosabb katonai- és külpolitikai egységgé — kovácsolása, továbbá a posztszovjet térség számtalan biztonságpolitikai és gazdasági kérdésé- nex renaezese nosszu tavra teKoti az összes erőket, üzért a kutuzovi es Drezsnyevi szerepvállalás megismétlésére nem látható sem ok, sem lehetőség — a megváltozott világ központi kérdésévé a civilizációk összeütközése (Huntington, 1993) vált. Ez egyben világosan kijelöli azt a határt is, amely az euro-atlanti rendszer kibővülésével kapcsolatos — atavisztikus — orosz félelmek gyakorlati érvényesíthetőségét is jelenti. Ami az élenjáró országokat illeti, világosan látható, hogy a visegrádi együttműködést a cseh fél érdekmúlása, valamint a szlovák és a lengyel fél protekcionista kereskedelempolitikai és a külföldi befektetőket korlátozó gyakorlata együttesen mára jórészt illuzórikussá tette. A CEFTA-egyezmény gyorsított megvalósítása közös érdek — a piacvédők hangos tiltakozása ellenére. Ugyanakkor a cseh fél földrajzi és biztonság- politikai előnyével élő kivonulásával a visegrádi gondolat kereskedelempolitikán túlmutató elemei már csak propagandaértékkel bírnak. Mivel az Európai Unió vezetése többször kifejtette — legutóbb a magyar miniszterelnök 1995 februári brüsszeli útján —, hogy csoportos felvételre többé nem fog sort keríteni, a közös fellépés erőltetésének sok indoka nem maradt. Ugyanakkor a rendszeres konzultáció jótékony fegyelmező és előkészítő szerepet játszhat az Európai Unió-tagságig vezető hosszú tárgyalássorozat időszakában. Fontos azt is szem előtt tartani, hogy a külföldi befektetésekért főleg nem egymással, hanem a világ 180 országával és ezen belül kéttucat feljövőben lévő gazdasággal versenyzünk. Ami pedig az állami hitelek, segélyek és a biztonsági garanciák ügyét illeti, itt sem a visegrádiak közti, hanem az élenjárók (A- csoport) és a stabilizálódók (B-csoport) közti verseny megy tétre, hisz a lemaradókat mindenki eleve más súlycsoportba helyezi. Az említettekkel való számot vetés alkalmat ad a csoporton belüli, korábbinál nagyobb előzékenységre, fölösleges egyeztetések és kötelezettségvállalás nélkül is. Ez az előzékenység azonban — épp tétnélkülisége okán — nem 1995. nyár 41