Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - EGY EURÓPAI AZ UNIÓ KAPUI ELŐTT - Csaba László: Magyarország az átalakuló posztszocialista világban
Csaba László vezethet el oda, hogy az alapszerződéseket az érdemi kérdések elrendezésétől10 függetlenül is szorgalmazzuk, bár megkötésük kétségtelenül kölcsönös érdek lenne. A stabilizálódó országcsoporttal kapcsolatban a legsúlyosabb tévedés Magyarország lehetőségeinek és szerepének túlértékelése lenne. A kétoldalú kapcsolatok csekély jelentősége csekély befolyásolási és játékteret ad. Románia viszonylatában a kiinduló alap az lehet, hogy a magyar nemzetiség sorsa, jogérvényesítése elsősorban a romániai belpolitikai erőviszonyok függvénye. Már csak ezért sem fogadható el az a gyakran hallható ajánlás, mely a kétoldalú viszony rendezésétől tenné függővé az euro-atlanti rendszerbe történő bekapcsolódásunkat. A két országnak nemcsak a gazdasági helyzete különböző, hanem a földrajzi és így a katonapolitikai jelentősége is. Magyar szempontból tehát a kérdés fordítva áll. Kizárólag az euro-atlanti struktúrák rendelkeznek azzal a meggyőző erővel és szankciórendszerrel, amely elvezethet oda, hogy Erdélyben is a dél-tiroli vagy a lappföldi normák jussanak érvényre. Ezért a kétoldalú viszony civilizált alakítása mellett sem lehet megfeledkezni az euro-atlanti kapcsolat abszolút prioritásáról. szerma vonatKozasaoan a magyar eraexet a vajdasági nemzetiségi viszonyok határozzák meg. Ezért ismételten előfordulhat, hogy a délszláv konfliktus elhúzódása, általunk befolyásolhatatlan fordulatai a nemzetközi közösséget más belátásra hangolják, mint amit egy szomszédország elviselhet. Fontos tehát, hogy a magyar külpolitika nemzetközi beágyazottsága ne vezessen szereptévesztéshez. Ez különösen fontos mindaddig, amíg Magyarország a nyugati biztonsági szövetségnek csak reménybeli tagja, garanciákat viszont nem kapott tőle. Az eltelt öt év világosan megmutatta: a NATO- országok a délszláv háborúságot helyi konfliktusnak minősítik, gyakorlatilag ekként kezelik. Ez a megítélés, erkölcsi vitathatósága ellenére, a magyar külpolitika számára biztos pontként kezelendő. Mind a stabilizálódó, mind a lemaradó országok esetében súlyos tévedés lenne úgy vélni, hogy a köztulajdon ottani nagy súlya az állami kereskedelem meghaladott eszközeinek újraélesztését indokolná. Ellenkezőleg: a magyar diplomácia számára az a tanulság, hogy e területen különösen fontos a polgári jogállam egyik alapelvének következetes érvényesítése, ami a közhatalmi és az üzleti funkciók éles elkülönülését igényli. Az üzletkötés a vállalkozók feladata, támogatásuk az exportfinanszírozást és -biztosítást végző intézményeké. Az üzletkötés e területen jelentős kockázatvállalást igényel, továbbá az OECD-országokban nem bevett megoldásokat is. Ezt az egyéni vállalkozó saját kockázatára és saját felelősségére megteheti. A magyar közhatalom képviselőinek azonban a következő állomáshelyükön is szalonképes úriembereknek kell maradniuk. Ezért a 70-es és 80-as évek gyakorlatától élesen eltérően olyan szereposztásra van szükség, amely világosan elhatárolja a feladatokat. A posztszocialista térség a világ talán leggyorsabban változó területe. Épp emiatt a rutin, a korábbi időszak tapasztalati anyaga ehelyütt sokszor rossz tanácsadó. A viszonylat 42 Külpolitika
