Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - EGY EURÓPAI AZ UNIÓ KAPUI ELŐTT - Csaba László: Magyarország az átalakuló posztszocialista világban
Csalin László földrajzi közelség, vagy épp a közös történeti örökség a mai, globalizálódott világgazdaságban nagyon kevés a sikeres kétoldalú gazdasági kapcsolatokhoz. Sőt, a pénzpiacok liberalizálódása és a nemzetközi nagyvállalatok térnyerése miatt ma már előfordulhat, hogy a valamely fölemelkedőben lévő piacon — például Mexikóban — történtek vagy éppen a márka-dollár árfolyam fontosabb lehet a magyar mozgástér megítélésekor, mint mondjuk a Bulgáriában vagy Szlovéniában történtek. így ma már a regionális együttműködés fölfuttatása vagy a túlnyomórészt a lemaradókból álló keleti piacok visszaszerzése olyannyira idejétmúlt elképzelés, hogy az a jövő számára releváns célok kitűzése során nem is értelmezhető. Harmadik követelményként említhető a posztszocialista viszonylatban a politikai és a gazdasági érdekek markáns különválásának figyelembe vétele. Miközben történeti és kulturális okokból a Baltikum rendkívül rokonszenves térség marad, s az Európai Unióhoz való integrálódásban sok párhuzamosság lesz kimutatható, a kétoldalú gazdasági kapcsolatok jelentősége a jövőben is elenyésző lesz. Ezzel szemben Tatárföld, Baskíria vagy némely orosz nagyváros, a tyumenyi vagy az orenburgi terület — kulturális es poiitiKai szerepetol függetlenül — a mindenkori magyar kereskedelmi érdek vonzáspontja marad. Ebből következően sokéves késésben lévő feladatként említhető a Moszkva-központú, az állami/protokolláris kapcsolatokat túlértékelő külképviseleti rendszer decentralizációjának igénye. Az említett különválás bizonyos súlypont-áthelyezést indokolna Ukrajna viszonylatában. Különösen érzelmi és történeti alapon érthető a magyar kormánynak az ukrán függetlenséget kezdettől fogva lelkesen pártoló alapállása. (Bába, 1994) Precedensértéke miatt igen jól jött a magyar—ukrán alapszerződés és az ehhez társult nemzetiségi klauzula, amely az ukrán törvényhozásba is belekerült. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül két kőkemény tény: 1. Magyarország második legfontosabb külkereskedelmi partnere Németország után immár ötödik éve az Orosz Föderáció. A tényező- ellátottság eltérése és a hazai fegyverzetállomány jellege, cseréjének kézenfekvő gazdasági, pénzügyi és szervezeti korlátái miatt ez hosszabb távra is előre jelezhető. Ezzel szemben Ukrajna gazdasága szétzilált állapotban van, krónikusan fizetésképtelen, szerkezete pedig nem kiegészítő jellegű a magyarhoz képest. Például élelmiszert sem exportálni, sem importálni nem különösen érdemes, viszont az ukrán ipar korszerűsítéséhez szükséges tőkét és technológiát sem jellemző módon Magyarország tudja szállítani. 2. Ma már szinte közhelyként állítható, hogy a szervezett és főleg az erőszakos bűnözés átterjedése és az ukrajnai ziláltság más hatásai miatt Magyarország védelmi, határrendészeti és belbiztonsági szempontból is keleti irányú súlypontáthelyezésre szorul. Ezért a minden szomszédállamot megillető előzékenységen és a civilizált viselkedésen túl indokolatlannak tűnik az ukrán viszonylat kiemelt kezelése. Az egykor elhíresült ütközőállami felfogás alaptalannak bizonyult. Magyar—orosz viszonylatban nincsenek olyan megoldatlan problémák9, amelyek — a német vagy az amerikai 40 Külpolitika
