Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - EGY EURÓPAI AZ UNIÓ KAPUI ELŐTT - Csaba László: Magyarország az átalakuló posztszocialista világban
Magyarország az átalakuló posztszocialista világban dülállónak éppen nem mondható módon olyan gazdasági rendszer jött létre, amelyben az állam dominál, s amely szervesen összefonódott a politikai élettel és elittel. Az ennek piaci jellegű meghaladását célul tűző erők a választásokon rendre erős kisebbségbe kerültek. Sőt, mint Bulgária példája (Petrova, 1993) és az ezzel sok tekintetben párhuzamos román helyzet is szemlélteti: a polgári társadalom és a piacgazdaság hívei nem tudtak jól szervezett, kormányképes és világosan nyugatos orientációjú pártképződményekké szerveződni. Ezzel szemben az uralkodó erők az öröklött államhatalom, a hűségjutalomként osztogatható vagyon és a nacionalizmus hármasa mellett a társadalom többségének nem is olyan látens harmadikutasságára — a kapitalizmussal és a nyugati értékrenddel szembeni kifejezett ellenszenvére — is bizton támaszkodhatnak. Ez a vázlatos áttekintés már éreztetheti, hogy az A és a B csoport közti különbségek korántsem csak átmenetiek vagy éppen mértékbeliek, mint ahogy azt a „tranzitológiai" irodalom és a külpolitikai elemzések optimálásra és általánosításra hajló művelői előszeretettel vélelmezik. Bár nem zárható ki, hogy egy-egy határesetben osztályváltásra kerülhet sor; például Horvátország egy — jelenleg távolinak tűnő — tartós békerendezés esetén, kedvező belpolitikai fejlődéssel az A csoportba léphet, míg Szlovákia a kedvezőtlenebb változatban a B csoportba sorolhat át, a csoportok nagyjából és egészében kialakultnak mondhatók. A fentiekben összegzett belső társadalmi és gazdasági önfejlődés jellegzetes eltérései miatt a pályaívek széttartása várhatóan még erősödni is fog. Ezért nem tűnik indokoltnak azon kezdeményezések fölkarolása, amelyek a két csoport egybemosására irányulnak. Az Európai Unió némely képviselőjétől is hallható, szakirodalmi ihletésű (Baldwin, 1994) javaslat például, amely a CEFTA egyezmény Bulgáriára és Romániára történő kiterjesztését szorgalmazza, tipikusan ide sorolható. Ugyanígy a nemzetközi szervezetek és némely kutatóintézetek eljárása, amely az egykori KGST-Hatok mintájára kelet-közép-európai átlagértékekkel operál, akár eladósodásról, akár az Erópai Unióhoz való csatlakozásról, akár életszínvonalbeli (fejlettségi) kérdésekről vagy éppen migrációról van szó, nem értelmes és nem is hasznos eljárás a megváltozott viszonyok közepette. c) A lemaradók csoportját Bosznia, Macedónia és a Független Államok Közösségének népes csapata alkotja. E rendkívül heterogén országcsoport közös vonása az, hogy a korábbi központosított államalakulat fölbomlása következtében tartós gazdasági válságba került államokról van szó. Ez két síkon különösen szembetűnő: az orientációs és a konverziós válság formájában. Az első azt jelenti, hogy a korábbi egységes gazdasági térség részeként fejlődött új országok kialakulása értelemszerűen jelentős elszakadási-átállási veszteségekkel jár. Ez különösen érvényes akkor, ha a gazdasági nacionalizmus válik a struktúraátalakító döntések fő vonalává, mint ahogy ez az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlásakor is volt (Dornbusch, 1993, Wolf, 1994). Nos, ahogy az újabb elemzések bemutatták: természetesen egyoldalú dolog a dezintegrálódásnak 1995. nyár 35
