Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - EGY EURÓPAI AZ UNIÓ KAPUI ELŐTT - Csaba László: Magyarország az átalakuló posztszocialista világban
Csaba László Végül a politikailag döntő életszínvonal-mutatók tekintetében összeadódnak a korábbiakban említett összehasonlítások nehézségei. Az árszerkezetek eltérése, a különböző mértékben alulértékelt valuták, a fogyasztói szokások és a szolgáltatások eltérő szintje, a (nagy) család jelentősen különböző gazdasági és szociális védőháló szerepe, az elosztás és/vagy a szabad kereskedelem eltérő arányai rendkívül megnehezítik, hogy általános minőségi megállapításokon túlmenő számszerű értékelésekre is sort keríthessünk. Hiszen például Csehországban az alacsonyan tartott lakbérek, közlekedési tarifák és élelmiszerárak, vagy a poszt-szovjet államokban még messze nem piaci szintű energia- és gyógyellátási díjak mellett — külön statisztikai projektek nélkül — igen nehéz értelmezhető egybevetést tenni mondjuk Ausztriával. Az aligha vitatható, hogy a hivatalos reáljövedelem-kimutatások hajlamosak a visszaesés túlértékelésére és a megélénkülési folyamat alábecslésére (Bratkowski, 1994). Ezek továbbra is a „szocialista nagyipart" tekintik meghatározónak, holott 1994-ban a magyar ipar a nemzeti össztermék mintegy negyedét, a mezőgazdaság 5,5—6 százalékát adta csupán, s túlnyomóvá épp az „egyéb" kategória vált. A járulékkerülés miatt mindenkit „minimálbérért" foglalkoztató vállalkozások, a felerészben hazánkban is —- állítólag — a veszteségért vagyonukat kockáztató magánvállalkozók világában bizony nehezen állapítható meg, hogy mi mennyi. Még kevésbé támaszthatóak alá a tömeges elszegényedésről és a vagyoni különbségek ugrásszerű megnövekedéséről szóló közkeletű állítások. Annyi bizonyos, hogy a korábban rejtett életmódbeli és fogyasztási különbségek most nyílttá váltak. Az is biztos, hogy megjelentek a tőkejövedelmek, a jelentős járadékjövedelmek (importőrök, olajszőkítők, tanácsadók), valamint a társadalmilag szűkös teljesítményeket e szűkösség szerint díjazó juttatások (a plasztikai sebészettől a nyugdíjasházig). Ezek alapvetően átrendezik a társadalmak legnépesebb középrétegeinek belső viszonyait. A gerontokráciában felnőtt orosz közvéleményt természetesen sokkolja a huszonéves milliomos tőzsdeügynök. A minden jelentős társadalmi konfliktus alapjául szolgáló középrétegeken belüli átstrukturálódás azonban nem azonos a tömeges lecsúszással, a kilenctized tartós, újratermelődő elnyomorodásáról szóló fordulattal, amit egyetlen empirikus felmérés sem igazolt még egyetlen posztszocialista országra nézve sem. Végül az említett megszorításokat szem előtt tartva sem igazolódott az a vélekedés, mely szerint a rendszerüket átalakító országok sorsa „mindörökre" a depresszió, a vég nélküli visszaesés lenne. Elsőnek Kelet-Németország és Lengyelország gazdasága indult növekedésnek már 1992-ben, majd 1993—94 során a FÁK-államok és a háborúzó délszláv utódállamok kivételével mindenütt megindult a növekedés. Figyelemre méltó a következő összefüggés: minél kevésbé folytatott egy-egy ország kormánya kifejezetten válságellenes (növekedésserkentő) politikát, annál hamarabb, annál inkább szerves módon és viszonylag tartósan lendült fel a gazdasága. És viszont: Ukrajna, ahol a függetlenné válás óta minden kormány fő gondja a termelésvisszaesés megállítása és 32 Külpolitika
