Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - EGY EURÓPAI AZ UNIÓ KAPUI ELŐTT - Szent-Iványi István: Magyarország és az európai csatlakozás
Magyarország és az európai csatlakozás megállítani, és arra fölsegíteni sem tudták az önhibájukon kívül későn érkező középeurópai utasokat. 1991. decemberében a Közösség miniszterelnökei elfogadták a Maastrichti Szerződést, amely az új szövetkezés alapokmánya. A szerződést már a rákövetkező évben Edinburgh-ban némileg módosították, 1996-ban felülvizsgálják és várhatóan továbbfejlesztik, de ez a majdani Unió váza. A maastrichti Európai Unió nem tette könnyebbé a belépni kívánó országok dolgát. A folyamatosan fejlődő és elmélyülő Unió olyan magasabb rendű és széles körű együttműködést kíván meg a tagállamoktól, amelyre még egyetlen államközi szövetség történetében sem volt példa. Magyarország töretlen csatlakozási szándéka ma nagyobb elkötelezettséget kíván meg mint 1989—90-ben. Bár a mai EU minőségileg különbözik az akkori EK-tól, érdekeltségünk nem kisebb, hanem nagyobb mint valaha. Másrészt az „erőd jelleg" néhány vonatkozásban, mint például a schengeni határellenőrzési rendszer, megerősödni látszik, s ez a kontinens két fele között lélektani választóvonalakat húz, illetve azt konzerválja. Közös érdekünk, hogy ezek a tendenciák ne váljanak uralkodóvá, s ne hátráltassák az európai integráció természetes folyamatát. Láthatár a láthatáron A szkeptikusok gyakran hasonlítják az Európai Uniót a horizonthoz, mondván bármekkora utat teszünk is meg, soha nem kerülünk célunkhoz közelebb, az ég alja éppoly távol van tőlünk, mint évekkel ezelőtt. Egészen bizonyosan nincs igazuk. Az elmúlt évek egyik legfontosabb tanulsága, hogy a belépés nem a tagállamok részéről tett nagyvonalú politikai gesztus következménye lesz, hanem egy folyamat eredménye, amely a csatlakozók részéről kitartást és szívós erőfeszítéseket kíván meg. Egyetlen ország polgárai sem fognak arra ébredni egy szép reggelen, hogy hazájuk váratlanul az Unió új tagállama lett. Amikor a magyar kormány tudatosítja saját felelősségét a felkészülés során, nem esik aránytévesztésbe és nem feledkezik meg azoknak az érdekeknek a megnevezéséről, amelyek az Unió részéről a bővítéshez kapcsolódnak. Általában egyszerűbb azonosítani a jelentkezők érdekeit. Nyilvánvaló, hogy az EFTA-államok többségének belépésével, de már tulajdonképpen az EGT létrejöttével nincs vonzó alternatívája a csatlakozásnak. Minden, amire a közép-európai reformországoknak égetően szükségük van, a tagsághoz kapcsolódik. Magyarország külkereskedelmének közel kétharmada az Unió tagállamaival bonyolódik (ez alig marad el a tagállamok egy másközti kereskedelmének arányától), tehát valamennyi gazdasági, kereskedelempolitikai döntés eminensen érinti a mi érdekeinket is, ezeket azonban kívülről csak alacsony hatékonysággal lehet érvényesíteni. Az Unió ma a világ legnagyobb fizetőképes kereslettel rendelkező egységes piaca — az ehhez való korlátozatlan hozzáférés létérdeke a magyar gazdaságnak. Az egységes belső piac egyúttal kedvező közgazdasági környezetet jelent, amelynek ösztönző 1995. tavasz 7
