Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - EGY EURÓPAI AZ UNIÓ KAPUI ELŐTT - Szent-Iványi István: Magyarország és az európai csatlakozás
Magyarország és az európai csatlakozás Szent-Iványi István A magyar kormány külpolitikájának egyetlen törekvését sem kíséri olyan osztatlan támogatás és gyakran kifejezésre juttatott nyilvános elismerés a parla- ,menti pártok részéről, mint az Európai Unióhoz való csatlakozás ügyét. Ez persze korántsem meglepő azok számára, akik ismerik a jelenlegi magyar köztársaság és vezető pártjainak genealógiáját. Az 1989-es fordulat az Európához csatlakozás eufóriájában fogant, és jószerint ez volt az egyetlen, részleteiben kidolgozatlan, ezért egészében könnyen közössé váló programeleme az első szabad választásnak. Megcsalnánk magunkat, ha csak a politikai elit üj keletű meggyőződésének tekintenénk a magyar integrációs célkitűzéseket. Az Európára mint pozitív példára és elérendő célra való hivatkozás hovatovább a magyar szellemi közélet közhelyszótárának is nélkülözhetetlen fordulatává vált — emlegetését a változásokban szerepet játszó vagy akár csak szemlélő egyetlen tényező sem kerülhette el. Különösen gyakran hangzott ez el a tömegtájékoztatásban, amely rövid idő alatt hatékonyan terjesztette el az egész magyar közgondolkodásban. Ez az oka annak, hogy egy a nyelvi ízlésére különösen érzékeny jelentős magyar író már egyenesen pénzbírságot követelt azoktól, akik Európa nevét hiába szájukra vették. Mondanom sem kell, hogy felhívása, amelyet egyébként nem Európa-ellenesség motivált, hanem a nyelvi jóízlés és az üres közbeszédtől való elemi viszolygás, Magyarországon süket fülekre talált: sem a kifejezés használatának ritkulása, sem a javasolt pénzalap gyarapodása nem következett be. Az integrációs törekvésekben — még a legnaivabb elképzelések mögött is — már a kezdetektől több tartalom rejlett, mint a radikális politikai fordulat, s a szovjet tömbtől történő elszakadás szimbolikus megjelenítése. A fordulat egyik oka vagy legalábbis fontos kísérőjelensége az az általánossá váló felismerés volt, hogy az ország — sorstársaival egyetemben — a jaltai döntés nyomán — finoman szólva — kedvezőtlen fejlődési pályára került, és nemzeti szuverenitásának elveszítéséért cserében egy ésszerűtlen és alacsony hatékonyságú gazdasági modellt is kénytelen volt magára venni. A lemaradás természetesen más területeken is tetemes volt: megakadt, sőt teljesen elsorvadt a polgárosodás folyamata, elkorhadt és korrumpálódott az államberendezkedés, korlátok közé szorult a tehetség és kezdeményezőkészség, megbénult a vállalkozó kedv, a társadalom atomizálódott és a teljes szétzilálódás állapotához közeledett. Mind2995. tavasz 3
