Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)

1995 / 2. szám - EGY EURÓPAI AZ UNIÓ KAPUI ELŐTT - Szent-Iványi István: Magyarország és az európai csatlakozás

Szent-Ivtínyi István ez egyértelműen annak a következménye volt, amit a nyugati győztesek szemérme­sen, némi cinizmussal fűszerezve úgy fogalmaztak meg a potsdami konferenciát kö­vetően, hogy ezek az országok a Hold túlsó oldalára kerültek. Mivel ez a kényelmet­len csillagászati elhelyezkedés eredetileg is nélkülözte az érintett országok beleegye­zését, aligha csodálható, hogy a szabadulás első reális esélye valósággal magnetikus hatást gyakorolt rájuk. A fejlett Európához csatlakozás vágya elemi erővel söpört vé­gig a kontinens keleti felén, olyan országokat is magával ragadva, amelyek eddigi történelmük során soha nem részesülhettek abban az áldásban, amit a fejlett Európá­hoz tartozás jelent. De az ő törekvésük sem tekinthető abszurdnak, hiszen az Unió jelenlegi tagállamai közül jó néhány a történelmi perifériáról került egy csapásra a centrumba, méghozzá jórészt éppen a csatlakozás révén (ez elsősorban igaz Görögországra és Portugáliára). Egyébként is de Gaulle elnök szerint Európa az Atlanti óceántól az Uraiig terjed, már­pedig ezek az országok mind ezen határok között lelhetők fel. Remény a láthatáron A politikai intézményrendszer átalakítása a térség legfejlettebb országaiban, és ezek közül is legfőképpen Magyarországon, viharos gyorsasággal zajlott le. 1990 végére előállt az a meglepő helyzet, hogy a Római Szerződésben megállapított felvételi felté­teleket Magyarország (és még más országok is) hamarosan teljesítik: a többpártrend­szer és a szabad versenyen alapuló piacgazdaság működni kezdett. Formai értelem­ben Magyarország már 1990—91 fordulóján közelített az akkor elvárt csatlakozás­érettség állapotához: a szabadon választott országgyűlésnek felelős demokratikus kor­mánya volt, demokratikusan választott valódi önkormányzatokkal rendelkezett, létre­jöttek a piacgazdaság alapintézményei és kezdett kialakulni a jog uralma, amelynek megvalósulásán a független bíróságok őrködtek. Ezekről az eredményekről a nyugati politikusok mindig nagyon elismerően szól­tak, s csak bizalmas beszélgetéseken tárták fel, hogy az új országok csatlakozása sok­féle nem várt akadályba ütközhet és a tételesen soha meg nem fogalmazott követelmé­nyek messze túllépnek a Római Szerződés engedékeny feltételein. Sokféle bátorítást és bíztatást kapott Magyarország és a magyar politikai elit ebben az időszakban, és ezek táplálták az általános, de különösen az akkori kormányzó pártokra jellemző op­timizmust a belépés korai időpontját illetően. Az 1990-es választási kampányban, de még utána is valóságos számháború folyt a csatlakozás valószínű dátumáról, s aki 1995-ös vagy még későbbi dátumot említett, azt ellenfelei gyorsan elmarasztalták a morbus hungaricus, a destruktív pesszimizmus veszélyes mételyében. A magyar mi­niszterelnök 1990 őszén egyenesen úgy vélekedett, hogy a magyar csatlakozás akár Ausztriát is megelőzheti, mert a semlegesség nehezen leküzdhető akadályt jelent szom­4 Külpolitika

Next

/
Thumbnails
Contents