Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Mezei Géza: Szocializmus egy fél országban
bizonyult „provokátornak”, akik közül sokan a letartóztatást sem kerülték el.28 1956 februárjában a szovjet párt nyíltan elhatárolta magát J. V. Sztálin politikájától és uralmi gyakorlatától. A sztálintalanítás minden kommunista párt és népi demokrácia központi feladatává vált. Nyikita Hruscsov megsemmisítő ítélete a „személyi kultuszról”, az NSZEP-t is teljesen váratlanul érte,29 mindenesetre a kongresszusról hazatérve Walter Ulbricht állásfoglalásai a politikai rugalmasság és alkalmazkodás kiemelkedő példájának bizonyultak. Ulbricht közvetlenül hazatérése után terjedelmes cikkben fejezte ki pártja egyetértését az SZKP új politikájával, majd Sztálinnal kapcsolatban, aki Walter Ulbricht szemében valaha a „jelenkor legkiemelkedőbb tudósának” számított, akinek életműve „évszázadokra befolyásolja a világtörténelem menetét”, megállapította: „Sztálint nem sorolhatjuk a marxizmus klasszikusai közé”.:i0 Hamarosan kiderült azonban, hogy a pártvezetés nem óhajt átfogó vitát indítani az elkövetett hibákról. Nagy várakozás előzte meg a NSZEP harmadik pártkonferenciáját 1956 március végén, de az lelohasztotta az NDK-beli desztalinizálás reményeit. A lakosság félhangosan megfogalmazott óhaját Walter Ulbricht leváltására, a konferencián az „ellenség hecckampányának” minősítették, s olyan kísérletként utasították vissza, amelynek célja, hogy „csorbítsák Ulbricht elvtársnak a német munkásosztályért tett hatalmas érdemeit”.9,1 A rehabilitások az NDK-ban is elkerülhetetlenné váltak. Ennek kapcsán különösen a jugoszláv vezetők támadták erőteljesen a szocialista tábor sztálinista vezetőit. Igaz, ebből a szempontból Walter Ulbricht helyzete legtöbbjüknél kedvezőbb volt, így 1956 április végén az egységpárt lapja némi önelégültséggel állapította meg: „A testvérpártok mindinkább kibontakoztatják alkotó szerepüket és hozzánk hasonlóan nyílt bírálattal illetik fejlődésük bizonyos hibáit... Rá kell mutatni azonban arra, hogy pártunk már 1953-ban helyesbíteni kezdte a biztonsági szervek arra irányuló törekvéseit, hogy az állami és pártszervek fölé helyezzék magukat. Nálunk nem került sor olyan perekre, mint pl. a Rajk vagy a Kosztov elleni per, következésképpen nincs is szükség olyan mélyreható módosításokra.”32 Mégis, a NSZEP vezetése elismerte, hogy a múltban számos ítélet „mértékében túlságosan szigorúnak bizonyult.” Sok korábbi ítéletet felülvizsgáltak, 1956 júniusáig több mint 11 ezer személyt bocsátottak szabadon, számuk októberig 21 ezerre nőtt. 1956 nyarán úgy tűnt, hogy a hruscsovi desztalinizáció az NDK-t is elérte. A sztálinista pártvezetés időlegesen defenzívába szorult, mindinkább előtérbe került a „dogmatizmus elleni harc”, megélénkültek — főként az egyetemeken — a nyilvános viták a társadalom és a politika 131
