Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Jordán Gyula: A kínai hadsereg és a reformfolyamat
eredő problémát a világháború elkerülhetetlenségéről vallott korábbi felfogás elvetése. Mindezek maguk után vonják a hadsereg szerepének, önértékelésének módosulását, és előidézik mai helyzetének, szerepének bizonyos átmenetiségét. A hadsereg fejlesztése továbbra is tükrözni fogja a gazdaság tőkeszegény, munkaintenzív jellegét, amely a viszonylag alacsony költségű technikákra (kiegészítve a kiképzés, a fegyverzet-karbantartás, a korszerűbb vezetési gyakorlat alkalmazásával) helyezi a hangsúlyt, ugyanakkor ez nem zárja ki modern fegyverzetek részleges bevezetését, intenzív kutatás folytatását. A leginkább költséghatékony modernizálást szolgálják az intézményi változtatások, a katonai-civil kutatási, termelési területek közelítése stb. is. A hivatásos jelleg előtérbe kerülése, a modernizálás, a testületen belüli karrierlehetőségek stb. jelentős és egyre növekvő támogatásra találhatnak a hadseregen belül. Jelenleg még erős túlzásnak tekinthetjük azok álláspontját, akik szerint a hadsereg a reformok élharcosa, az intézményi modernizáció modellje/|7, de tagadhatatlan, hogy jelen vannak e felé mutató tendenciák. Ebben a vonatkozásban is célszerű egyelőre a folyamatra, az átmenetiségre helyezni a hangsúlyt. A hadsereg tehát sok tekintetben új helyzetben találja magát a társadalomban, mint egy modern, új arculatú, hivatásas fegyveres erő. Ennek létrejötte azonban folyamat, és nem kizárt, hogy ennek főleg kezdeti szakaszában a reformlépések bírálata a hadsereg részéről — természetesen figyelembe véve a fenti utalásokat a megosztottságára — alapvetően balos irányzatú lesz. * * * A tanulmány megírása óta került sor a több héten át tartó tüntetésekre és az azokat lezáró véres eseményekre, amelyekben a hadsereg szükségszerűen döntő szerepet játszott. Ezek sajnálatosan igazolták a fentiekben többször jelzett tényt, hogy általában a reformfolyamat és azon belül a hadsereg átalakulása rendkívül ellentmondásos folyamat. Az események lényegét és az áldozatok számát tekintve más képet alkotott magának a külvilág, és mást állítanak a hivatalos kínai nyilatkozatok. A világ a politikai rendszer reformjáért, demokratikus jogokért folytatott tömegtüntetésekről, éhségsztrájkról és ennek brutális eltiprása következtében sokszáz áldozatról értesült, míg a hivatalos magyarázat szerint „maroknyi ellenforradalmár” szocializmusellenes, burzsoá köztársaságot akaró fellépéséről volt szó, és a rendbontás felszámolása elsősorban a hadsereg soraiból követelt áldozatokat. A szükségállapot május 89
