Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Jordán Gyula: A kínai hadsereg és a reformfolyamat
hadsereg létszámának csökkentését, amelynek fő erejét — változatlanul a „népi háború” doktrínájából indulva ki — a nagyságában látták. A központi problémát annak megválaszolása jelentette, hogy milyen a természete a Kína ellen irányuló katonai fenyegetésnek jelenleg és a jövőben. A múltban a hatalmas katonai erő fenntartásának fő igazolása az volt, hogy a fenyegetést közvetlennek és reálisnak tartották vagy az Egyesült Államok, vagy a Szovjetunió részéről. Az 1970-es évek vége óta a szovjet veszélyt lefokozták, a közvetlen szovjet katonai akciót Kína ellen valószínűtlennek kezdték tekinteni, ezáltal viszont megszűnt egy négymilliós hadsereg fenntartásának szükségessége. Végül a konszenzus elérésénél fontos szerepet játszhatott a megegyezés abban, hogy a csökkentéssel felszabaduló erőforrásokat részben vagy teljesen vissza kell csatornázni a katonai modernizációs erőfeszítésekbe. A nagy kérdés, hogy növelhető-e az ország biztonsága egy kisebb létszámú hadsereggel. A válaszadást részben segíti, ha áttekintjük a csökkentés területeit és mértékét. Drasztikus leépítést irányoztak elő az adminisztratív személyzet létszámában, valamint a regionális katonai egységek esetében. Az általános osztályokon az áramvonalasítás a személyzet csaknem 24, a regionális katonai egységeknél a személyzet 50 százalékát érintette.22 Az adminisztratív területek mellett főleg a kevésbé jól felszerelt regionális egységeket csökkentették, és kevésbé az alapegységeket, illetve a leginkább technikaorientált haditengerészetet vagy légierőt. (Sőt, mint utaltam rá, az utóbbiaknál jelentős fejlesztésekre került sor.) A létszám csökkentése esetenként egyszerű adminisztratív áthelyezéssel is elérhető volt, mint történt ez bizonyos helyi egységeknek a Népi Fegyveres Rendőrségbe való áthelyezésével, vagy a szintén említett példával, a vasúti műszaki hadtest polgári minisztérium alá rendelésével. Az egymilliós csökkentést — bár az ütemterv menet közben többször módosult — végrehajtották. 1989-ben további 300—500 ezer fő leszerelését fontolgatták.23 A létszám ilyen jelentős csökkentése számos problémát hordoz magában. Túl a fenti legáltalánosabb vitakérdésen, nevezetesen, hogy végrehajtása mellett is szavatolható-e az ország biztonságának fenntartása, sőt fokozása, érinti a hadsereg súlyát, társadalmi presztízsét, befolyásolja a karrierlehetőségeket, és nem csekély gondot jelent a leszereltek számára a munkahelyek biztosítása. A katonai technológia importja A hadsereg modernizálásának, hatékonyabbá tételének egyik fontos eszköze a technológiaimport. Az NFH csökkentett költségvetése, de még in79
