Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Jordán Gyula: A kínai hadsereg és a reformfolyamat
kább az ország valutatartalékainak korlátozottsága azonban jelentősen behatárolja a lehetőségeket. Állandó vitakérdés továbbá, hogy — az önerőre támaszkodás változatlan hangsúlyozása mellett — milyen mértékben vehet igénybe Kína külföldi technológiát? Elengedhetetlen ugyanis, hogy Kína ne váljon függővé egyetlen országtól sem, mert az ellenkezne katonai doktrínájával. Azokra a kérdésekre is választ kell adni, hogy milyen mennyiségű és színvonalú technológiát képes asszimilálni a hadsereg, figyelembe véve a szakképzettség színvonalát, a kapcsolódó hazai technológiát, az infrastruktúrát; továbbá hogy mely területeket lehet és kell a hadseregen belül a leghatékonyabban fejleszteni; fegyvereket vagy gyártási technológiát célszerű-e vásárolni stb.24 Kína különösen az 1970-es évek közepétől sok katonai bevásárló bizottságot küldött külföldre fegyverzet és a vele összefüggő árúk, teherautók, harckocsik, helikopterek, repülőgépek, lézerberendezések stb. tanulmányozására. Az ország hosszú ideig követte azt a gyakorlatot, hogy mintegy fordított mérnöki munkával a megvásárolt példányok hazai gyártását igyekeztek megvalósítani, ami túl azon, hogy pénz- és időigényes és a siker egyáltalán nem biztosított, még a külföldi eladók aggodalmát és gyanakvását is felkeltette. (Ez utóbbin sokat segíthet a szabadalmi törvény elfogadása). Az is világos továbbá, hogy a másolás feltétlenül állandósítaná az ország bizonyos mértékű lemaradását, de lényegében még az eladásra kínált külföldi fegyverek és technológia puszta megvásárlása is ezt eredményezné. Emiatt is feltétlenül szükség van egy saját kutatás- fejlesztési bázis kiépítésére. További ösztönzést jelentenek erre azok a korlátozások, amelyet a fejlett országok alkalmaznak a modern fegyverek eladásánál. Ezek közül a legismertebb a COCOM-lista, annak ellenére, hogy a legutóbbi COCOM-rendelkezések Kínát kedvezőbb elbírálású kategóriába helyezték. Javítani kell a kutatások felhasználásának hatékonyságát is, mert ennek rátája az 1980-as évek elején csak mintegy 10 százalék volt, míg az Egyesült Államokban 80—85, Nagy-Britanniában, Franciaországban és az NSZK-ban 50—60, a Szovjetunióban pedig 30—50 százalék.25 A reformokkal együtt járó decentralizálás eredményeként a kutató intézetek osztódás útján szaporodtak, tetemes pazarlást és hatástalanságot eredményezve. A külföldön kiképzett emberek tudását sem mindig kamatoztatták megfelelően, például a külföldön kiképzett pilóták nagyobb szakmai presztízsük következtében a vezérkarba kerültek, így ismereteik zöme elérhetetlenné vált a repülés számára. Végül említést érdemel az is, hogy a nemzetközi fegyverpiacon Kína nemcsak vásárlóként, hanem egyre inkább eladóként is jelen van. Kína ilyen céllal részt vesz a nemzetközi fegyverkiállításokon, 1986. november 80
