Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Jordán Gyula: A kínai hadsereg és a reformfolyamat
Függetlenül a katonai jellegű kiadások arányaitól, nem könnyű feladat a honvédelem modernizálását végrehajtani a csökkenő vagy alig emelkedő összegekből. Ez érthetően előidéz bizonyos türelmetlenséget és vitákat. A hadsereg képviselői szerint meg kell tartani a védelmi kiadások „ésszerű arányát” a költségvetésben. Azzal érvelnek, hogy a gazdaság fejlődése már eljutott olyan szintre, hogy több erőforrást szentelhet a honvédelemnek. Vitathatatlan, hogy a világ minden hadserege mindig magasabb költségvetési részesedést szeretne, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy adott esetben a kínai katonák ne tanúsítanának megértést a prioritások iránt, ne vennék tudomásul a gazdaság általános fejlődése és a hadsereg modernizálása közti összefüggést. A hadsereg vezetésének nyilván nem egységes és nem teljesen egyetértő álláspontját bizonyára motiválja az a tény is, hogy a költségvetésen belül a leggyorsabban az oktatás, a tudomány, a közegészségügy kiadásai növekedtek, amit a perspektívákban gondolkodó katonák a honvédelem modernizációjába fektetett hosszú távú beruházásnak tekintenek. Az egészségesebb, jobban képzett fiatalok, együtt a kiterjedt és magas színvonalú tudományos potenciállal, kedvező alapot biztosítanak a katonai fejlesztés számára. Egészében tehát a katonai költségvetés csökkentését nem megalapozott egyértelműen olyan tényezőnek tekinteni, mint amely a hadsereget szembefordítja a reformfolyamattal és ellenállásával találkozik. Létszámcsökkentés Teng Hsziao-ping már 1975 elején megfogalmazta: „Csökkentenünk kell fegyveres erőink nagyságát, szembe kell néznünk a kiterjedt fölös személyzet problémájával és helyre kell állítanunk a hadsereg szép hagyományait.”20 A végrehajtásra akkor az ismert körülmények miatt nem kerülhetett sor. A problémára 10 évvel később tértek vissza ismét, amikor 1985 júniusában Teng Hsziao-ping bejelentette az NFH létszámának 1 millió fővel történő csökkentését 1985 és 1986 folyamán. A döntés elhatározásánál különböző tényezők játszottak szerepet. Egyrészt a világ- helyzet objektív elemzésén alapult, de a belső tényezők estek nagyobb súllyal a latba. A csökkentés elhatározását több mint két évig tartó vita előzte meg a legfelsőbb vezetésen belül.21 A kiterjedt vita előterében elsődlegesen gazdasági vonatkozású témák álltak, mivel a vitázó felek mindegyike megértette azt az összefüggést, amely a nemzetvédelem és az ország gazdasági helyzete között fennáll. (A reformokra törekvő erők sikere volt, hogy a vita nem ideológiai tételekre összpontosított.) A csökkentés ellenzői is elfogadták, hogy a gazdasági fejlődés lényeges összetevője a honvédelemnek, de számukra ez önmagában nem indokolhatta a '78
