Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Jordán Gyula: A kínai hadsereg és a reformfolyamat
mondását: „Minden kommunistának meg kell tanulnia azt az igazságot, hogy »a fegyver szüli a hatalmat«. A mi elvünk az, hogy a párt parancsol a fegyvernek; teljességgel megengedhetetlen, hogy a fegyver parancsoljon a pártnak.”6 A két intézmény viszonya a valóságban azonban nem fogható fel egyszerű alá- és fölérendeltségi viszonyként. Több tényező játszott-játszik közre abban, hogy az erővonalak átlépik az intézményi határokat és ennek következtében a katonai és civil tevékenység szorosan egybefonódik.7 Az egyik ilyen tényező, hogy nagyon magas azon személyek száma, akik mindkét testületben fontos pozíciókat töltöttek be. Már a forradalom győzelmét megelőzően is ez volt a jellemző, de mivel a vezetők a politikai, gazdasági és katonai feladatok igen széles köréért voltak felelősek, a tevékenységi területek fúziója tovább élt, sőt 1949 után egyes időszakokban még erősödött is. Második tényezőként az említhető, hogy gyakorlatilag minden magasabb rangú tiszt a KKP tagja, így a párt iránti lojalitás ennek révén is biztosítva van. A hadseregnek magasabb tagsági kvótát engedélyeztek, mint a társadalom bármely más részének, ami még szélesebb alapját teremtette meg — az alacsonyabb rendfokozatúak között is — a párt iránti lojalitásnak. Ez utóbbi ténynek van egy másik fontos vonatkozása is. A társadalmi mobilitás lehetőségei a népesség messze túlnyomó többségét alkotó falusiak számára rendkívül korlátozottak, és a kevés lehetőség egyike a fegyveres erőknél teljesített szolgálat, és különösen az ott megszerezhető párttagság. Ennek birtokában nagyobb az esély a sokkal magasabb társadalmi presztízzsel rendelkező — és jobb életfeltételeket biztosító — munkásosztály soraiba lépésre, a nagyobb mozgásszabadságra (utazási engedélyek), vagy a hadseregben maradásra, és ott a ranglétrán való emelkedésre. Egy harmadik tényező, amely előidézte a hadsereg és a párt, az állam határainak elmosódását, a hadsereg bevonása a társadalmi és gazdasági tevékenységek széles körébe, amelyek jelentős részét más országokban különböző polgári szervezetek látják el. Nemcsak arról van szó, hogy a hadsereg fontos szerepet játszott a földreform végrehajtásában, a tömegek mozgósításával járó kampányokban, hogy saját ellátásra zöldség- és gyümölcstermelő, állattenyésztő gazdaságokat működtetett, hanem arról is, hogy a hadsereg aktívan kivette részét öntözőcsatornák, víztárolók, gátak, kórházak és lakások építésében, százezreknek, millióknak nyújtott segítséget természeti csapások esetén, de ezen túl a hadsereg vasúti műszaki hadteste még vasútvonalakat is épített és felügyelt, sőt hosszú időn keresztül a hadsereg feladatkörébe tartozott a belbiztonsági feladatok ellátása is stb. Mindezek következtében a katonai és civil tevékenységek bizonyos átfedése, összefonódása a jellemző, ami nem jelenti ugyanakkor azt, hogy 73
