Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Jordán Gyula: A kínai hadsereg és a reformfolyamat
gyobb hangsúlyt. A haditengerészet nyílt vízi aktivitása növekedett az utóbbi évtizedben. A specializált erők, köztük a tüzérség, a páncélos hadosztályok, a műszaki és vegyvédelmi csapatok az NFH történetében először múlják felül számban a gyalogságot. A tüzérséget, amely a hadsereg legnagyobb haderőnemévé vált, komputerizált parancsnoki rendszer segíti. Kína hadserege fegyverzete modernizálása keretében fokozatosan fejleszti nukleáris erőit is, amelyek ugyan nem mérhetők a két szuperhataloméhoz, de egyre közelebb kerülnek egy hiteles második csapás véghezvitelének lehetőségéhez. Nyugati becslések szerint Kína 1987- ben hadrendbe állítva mintegy fél tucat 7—15 ezer km hatótávolságú interkontinentális ballisztikus rakétával rendelkezett, egyenként 3—5 megatonnás robbanófejjel, mintegy 60 db 2700 km hatótávolságú és 50 db 1200 km hatótávolságú rakétával, továbbá két tucat 2200—2300 km hatótávolságú, tengeralattjáróról indítható rakétával. A célba juttató eszközök között említhető az a mintegy 120 db, 5000 km-t meghaladó hatósugarú repülőgép, amely atombombák szállítására alkalmas. Különböző információk szerint Kína taktikai nukleáris fegyverekkel is rendelkezik.4 Katonai szakértők elkészítették a hadseregnek a 2000. év utánra szóló stratégiai elveit és doktrínáját tartalmazó dokumentumot, amely egy szakasznyi gyalogság taktikai harcától a csillagháborús védelemig vázolja az új védelmi elképzeléseket. Ez is hangsúlyozza a mozgékony, jól felszerelt erők fejlesztését, amelyek a helyzetek széles skáláján képesek gyorsan reagálni és amelyeket erős, jól képzett tartalék támogat.5 Mindez jelentős eltávolodást képvisel a népi háború hagyományos felfogásától. A doktrína új megközelítése szükségessé teszi mind a hagyományos, mind a nukleáris fegyverzet folyamatos korszerűsítését, a fejlett országok tapasztalatainak megismerését és bizonyos mennyiségű, lehetőleg világ- színvonalú fegyver és technológia beszerzését, továbbá a hazai hadiipar fejlesztését, a katonai és polgári kutatás és termelés integrációját. A korszerűbb eszközök megfelelő alkalmazásához emelni kell a hadsereg személyi állománya általános műveltségi és szakmai színvonalát, fejleszteni kell a kiképzés tartalmát és módszereit stb. Mindezzel a szükséges változtatások, a reformok kérdéséhez érkeztünk, amelyeknek két ága jelölhető meg: a hadsereg a reformban és a reform a hadseregben. A kettő természetesen szorosan összekapcsolódik, átfedi egymást, esetenként csak a vizsgálat kedvéért választható szét. A hadsereg a reformban Az egyik legátfogóbb probléma a hadsereg és az állam, pontosabban a párt viszonya. Erre vonatkozóan gyakran idézik Mao Ce-tung 1938-as 72
