Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 2. szám - Arday Lajos: Jugoszlávia háború utáni újjászületése és helyzete - ma

tiszta” albán tartomány kapja meg a köztársasági státust, majd pedig — élve az elszakadás jogával — valamikor a távoli jövőben egyesüljön Albániával.

Az egyik kit9zött cél, a tisztán albának lakta Koszovo, már közel van a megvalósuláshoz: 1986 óta, de különösen ebben az évtizedben közel 100 ezer szerb és crnagorai költözött el az albánlakta területekről, és a többségi nemzet semmilyen rendelete és rendszabálya17 nem tudja feltartóztatni ezt — az etnikai viszonyok terén egyedüálló — folyamatot, amelynek eredményeként az albánok részaránya a tartományban megközelíti a 85 százalékot. Nem kétséges, hogy ez a „demográfiai bomba”, előbb-utóbb robbanni fog: az albánok már most többen vannak, (számuk megközelíti a 2 milliót) mint a saját köztársasággal rendelkező crnagoraiak és macedónok, és rövidesen Jugoszlávia harmadik legnagyobb népcsoportja lesznek,18 így követeléseik teljesítését egyre nehezebb lesz elodázni.

Visszatérve a gazdasághoz: miután gyorsan növekedett az adósságállomány és az infláció Jugoszláviában elére a 40—45 százalékot, 1980 közepén a kormány restrikciós intézkedésekre kényszerült. Első és legfontosabb feladatként a fizetési mérleg-hiány csökkentését jelölték meg —- ezt a belső fogyasztás visszafogásával és a dinár leértékelésével kívánták elérni. Ez sikerült is: 1982-ben már 0,5 milliárd dollár alatt volt. De milyen áron? Részlegesen leállították a beruházásokat, a reálbérek három egymást követő évben 4—8 százalékkal csökkentek, az importkorlátizá- sok miatt a kapacitáskihasználás 65 százalékra esett vissza, és e korlátozások hátrányosan érintették az idegenforgalmat is.19

A JKSZ 1986-ban megtartott XIII. kongresszusa még hitet tett ugyan a stabilizációs program mellett, bár már ekkor nyilvánvaló volt, hogy az előző három évben szinte semmi nem valósult meg abból. 1986 utolsó napjaiban a szkupstina határozatot fogadott el az ország társadalmi-gazdasági fejlődéséről. Rendeleteket hoztak a beruházási-felújítási alapok védelmére (hogy ne használhassák fel azokat fizetésemelésre, lakásépítésre stb.) a vállalati kiadások korlátozására, a támogatások megszüntetésére, a hitelek és bérek befagyasztására. A munkásság azonban ellenállt, és 1987 február—márciusára egy általános sztrájk körvonalai bontakoztak ki: így például Zágrábban 35 üzem dolgozói sztrájkoltak.29

A magyarországival egyidőben, 1988 májusában megtartott pártértekezlet úgy foglalt állást, hogy a szakadék szélére került ország felgyülemlett problémái kizárólag a gazdaság, a politikai rendszer és a párt egyidejű és következetes reformjával oldhatók meg. Ami a gazdaságot illeti: a Mikulíc-kormány már 1988 végén kormánybizottságot hozott létre, a gazdaság átalakításához szükséges törvények kidolgozására, az 1988.

151