Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Arday Lajos: Jugoszlávia háború utáni újjászületése és helyzete - ma
november 26-án jóváhagyott alkotmánymódosítás megvalósítása érdekében. Rövid időn belül el is készítettek 38 törvényjavaslatot, melyekből néhányat, így a vállalatit és a külföldi beruházásokat szabályozót december 31-én a szövetségi nemzetgyűlés elfogadta, így azok életbe is léptek. Az elért részleges eredmények ellenére a Mikulic-kormány a támadások kereszttüzébe került, kapkodó, ellentmondó intézkedései miatt hitelét vesztette, s 1988 decemberében lemondott. Utódja a horvát A. Markovié, a sikeres zágrábi „Rade Koncár” művek volt vezérigazgatója, volt horvát miniszterelnök (1982—86) és államelnök (1987—87) márciusban alakította meg főként horvát szlovén technokratákból, gazdasági szakemberekből álló kormányát, és átfogó új gazdasági programot hirdetett meg.21 Az 1989. évre szóló gazdaságpolitikai programot június 9-én fogadta el a kormány és terjesztette a szövetségi nemzetgyűlés elé. Az új, minden eddiginél merészebb változásokat előirányzó gazdaságpolitika alapvető feladatának tekinti véget vetni a gazdaság stagnálásának, élénkíteni az exportot és a minőségi termelést, megállítani az inflációt és ezáltal mérsékelni a társadalmi feszültségeket. Mindehhez elsősorban a termelés szerkezetének átalakítására, fegyelmezett, kemény munkára van szükség. Az azóta eltelt időszakban történtek azonban arról tanúskodnak, hogy a miniszterelnök és kormánya ebben csak a szlovén. a horvát, és részben a boszniai és macedóniai vezetés támogatására számíthat. Markovié demokratizálni és Európához közelíteni kívánó programjával szembenállva ugyanis S. Milosevic szerb párt- majd államelnök helyteleníti és elveti az úgynevezett „sokkterápiát”. Azonnali központi beavatkozást sürget, ár- és bérbefagyasztást az infláció megfékezésére. Ezt az elképzelést az elkeseredett tömegek támogatják ugyan, de az valójában csak elodázná a radikális megoldást,22 hiszen az elmúlt évtizedben számtalan hasonló — elvetélt — kísérlet történt végrehajthatatlan szövetségi döntésekkel. A szerb vezető a gazdaság szanálását ,,. . .a nemzeti jövedelem másodlagos újraelosztásával, . . .a gazdálkodási feltételek egyszeri kiegyenlítésével” látja megoldhatónak, de ez nem más, mint a csődbe jutott és juttató egalitáriánus gazdaságpolitika, a „fizessenek a gazdagok” jelszó felelevenítése. Ügy véli, hogy a „gazdagok” — ez esetben Szlovénia és Horvátország — által megtermelt értékeket el kell venni és a fejletleneknek kell adni. Ezt a célt szolgálja a másik javaslat is: a nyers- és alapanyagok, energiahordozók központi áremelésével, s védővámokkal életben tartani a — főképpen déli területek — versenyképtelen iparát. A néptömegek rokonszenvének megnyerése-megtartása érdekében a foglalkoztatottság fenntartása mellett száll síkra, hangsúlyoz152
