Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Mezei Géza: Szocializmus egy fél országban
Kelet-Közép-Európában is példátlan folyamatossága, pontosabban változatlansága jellemezte. Talán mégsem érdektelen áttekintenünk azokat az elvetélt reform-kísérleteket, amelyek főként az NDK fennállásának első évtizedét jellemezték. Tekintettel a német félállam bizonytalan helyzetére, aligha meglepő, hogy Sztálin halála után az NDK — Magyarország mellett — az „új szakasz” politikájának legfontosabb laboratóriumává vált. Az új szovjet vezetés az NDK-tól nemcsak a német kérdés békülékenyebb kezelését várta el, hanem a német szocializmusépítés — 1952 júliusában elhatározott — erőltetett ütemének átfogó korrekcióját is óhajtotta. A NSZEP azonban továbbra is ragaszkodott sztálinista irányvonalához: a párt KB 1953. május 13—14. ülésén folytatódott a „Slansky-féle összeesküvő centrum” elleni per tanulságainak elemzése és ekkor hoztak határozatot arról is, hogy „a termelési normákat legalább tíz százalékkal szükséges emelni”.20 Érdemes megjegyezni, hogy Ulbricht ezen a plénu- mon először jellemezte az NDK-t olyan államként, amely „sikeresen gyakorolja a proletárdiktatúra funkcióit”. A nyilvánosság előtt ezt a meghatározást korábban nem említették. Mivel a NSZEP vezetése képtelen volt, illetve kevés hajlandóságot mutatott politikájának módosítására, ezért az új szovjet vezetés energikus intézkedései teremtették meg az NDK-ban az „új szakasz” kibontakozásának feltételeit: 1953. május 28-án a Szovjetunió befejezettnek nyilvánította a Szovjet Ellenőrző Bizottság (SKK) tevékenységét, s a nyugati hatalmak mintáját követve V. Szemjonovot, az SKK politikai tisztjét németországi főbiztossá nevezték ki. Valószínű, hogy nem minden szovjet politikai nyomás nélkül, de mindenesetre a közvéleményt teljesen meglepve döntött a PB 1953. június 9-i ülésén az „új szakasz” meghirdetéséről. A június 11-én nyilvánosságra hozott határozat elismerte, hogy a „múltban a NSZEP és az NDK kormánya számos hibát követett el.. .”21 Egyebek között visszavonták az egyéni parasztgazdák és önálló kisiparosok elleni intézkedések többségét, könnyebb lett a két német állam közötti érintkezés, csökkentették a nehézipari beruházásokat, enyhült a kultúr- és valláspolitika. Az új szakasz meghirdetése azonban a lakosságot teljesen váratlanul érte. Annál is inkább, mivel a „termelési normák emelését” elrendelő kormánydekrétum, megmagyarázhatatlan módon, a június 11-i párthatározat után is érvényben maradt, sőt a szakszervezet lapjában június 16-án kifejezetten megerősítést nyert. Ez vezetett azután a berlini Sztá- lin-Allee munkásainak tiltakozó megmozdulásához. Hiába biztosította Fritz Selbmann ipari miniszter az időközben több ezressé duzzadt tömeget, hogy a kormány érvényteleníteni fogja a normarendezést elrendelő 128
