Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Deák Péter: Jalta után? (A katonai tömbök válsága)
után a szovjet „oldalra” azok a legyőzött vagy „csatlós” országok kerültek. amelyek az Elbától keletre és a Balkánon homogén földrajzi és történelmi blokkot alkottak. A sorból Görögország hiányzott, amely felett Churchill 90 százalékos befolyást követelt, amelynek helyzete ha nem is kérdéses, de sokáig labilis volt. Az országban polgárháború dúlt, amelyben a partizánsereg egyértelmű és határozott támogatására Sztálin vagy nem volt képes, vagy más okból tartott tőle. Európának azt a részét, amelyet a jaltai felosztás, Potsdamban megerősítve, vörös színnel jelölt meg a hadászati-harcászati térképeken, a Szovjet Hadsereg szárazföldi ereje teljes egészében birtokba vette. Jugoszláviában e haderővel együttesen győzött a félreguláris partizánsereg és ez meghatározta Albánia helyzetét is. A térképeken akkor rögzített helyzet történelmileg Európa félévszázados megosztását jelentette. A háború befejezését követően 1949 és 1955 között kialakult a földrésznek az egész világra kisugárzó koalíciós katonapolitikai rendszere, amely az egyes érdekszférákban érintett kis és közepes országok részére a katonai tömbök által kényszerűen garantált multilaterális biztonság sajátos struktúráját is jelentette. A világtörténelemben először születtek kizárólag politikai megfontolásokból kialakított határvonalak, és nem katonai érdekek alapján olyan szövetségek jöttek létre, amelyek már békeidőben (hidegháborúnak is neveztük ezt a korszakot — talán éppen ezért) — integrált fegyveres erőket hoztak létre. Tagadhatatlan történelmi tény, hogy ez a rendszer biztonsági funkcióit ellátta, hogy eleinte, amíg ez reális „veszély” volt, gátat szabott annak, hogy Kelet-Európábán nyugati részről erőszakosan helyreállítsák — és nem vissza — a demokráciát, illetve, hogy a szovjet szféra kiterjessze, ha mégoly aprólépésű is, expanzióját. Senki sem tudhatja, hogyan alakult volna a sokat szenvedett Európa közepén lévő országok helyzete az utóbbi 50 évben Jalta nélkül. Az viszont bizonyos, bármilyen furcsán hangzik is, hogy a NATO és a Varsói Szerződés léte sok válság idején egyensúlyozó tényező volt, amely fékező mechanizmusként lokalizálta a válságokat és megóvta Európát a nyílt konfrontációtól. Kétségkívül nem akármilyen áron. Biztonság — katonai tömbök A biztonság elvileg egy ország, az államok egyes csoportjai részére többféle módon és szervezetben garantálható. Ügy véljük — mert tapasztalattal nem rendelkezünk —, hogy ezek közül a leghatékonyabb és a legemberibb is a multilaterális, globális, vagy regionális kollektív és kölcsönös 29
