Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Deák Péter: Jalta után? (A katonai tömbök válsága)
biztonsági rendszer. Ez földrészünkön többszöri próbálkozás ellenére sem valósulhatott meg, aminek számos oka közül ezúttal csak néhányat említhetünk: az antifasiszta szövetségbe tömörült államok összetétele, a második világháború fent jelzett realitásai, éppen a politikai érdekek miatt létrejövő és minden más megoldást kizáró tömbök. Az ENSZ, figyelembe véve az elemi populáris igényeket és a harmadik világ törekvéseit, alapokmányában és fejlődése során a gyakorlatban is megvalósította ugyan a kölcsönös biztonság némely elemét, intézményét, rendszerré azonban nem válhatott. Léteznek individuális, uni-, vagy bilaterális biztonsági garanciák. Ezek egyike az autarkia, amely elsősorban a nagyhatalmak, mindenekelőtt a második világháború két győztesének a lehetősége, de regionális értelmezésben ilyen lehet Szaud-Arábia, Kína, Izrael, Brazília stb. A másik ilyen, a semlegesség, közismert, tradicionális és történeti értelemben felfogva. Ez minden esetben meghatározott történelmi úton haladva és fejlődve valósult meg, és nem deklarációk alapján. Az egyes semleges országok bejárt útját elemezve azt tapasztaljuk, hogy sajátos helyzetben alakultak ki azok az egyértelmű érdekek, amelyeknek figyelembe vételével az adott földrajzi közegben lévő országok és nagyhatalmak vállalták a garanciákat és tudomásul vették a tényleges lehetőségeket és esetleg azokat a nyomásokat is, amelyek kényszertényezőként jelentkeztek. A háború után 10 évvel ez a klasszikus helyzet Ausztria esetében jött létre, míg Finnország szinte belopódzott a semlegesek közé, mégpedig közös érdekeket kifejező egyoldalú garanciákkal. Biztonságot szavatolhat egy országnak egyoldalúan is egy nagyhatalom. Ilyen esetben „szputnyik” országról vagy országokról beszélünk, mint amilyen például Mongólia és Közép-Amerika néhány országa. Ez a viszony gyakorta még a függetlenség látszatának feladásával is együttjár. A sor végére maradt tehát a másik multilaterális biztonsági felfogás: a nagyhatalmak köré csoportosuló katonai tömbök garanciákat kínáló rendszere. A tömbök határai mesterségesek, eltorzítják, megmásítják a történelmi, etnikai, nemzetiségi, kulturális és természeti választóvonalakat, de gyakorta a tényleges katonai érdeket is alárendelik politikai, vagy ideológiai szempontoknak. Minden szövetség kompromisszum is, amelynek arányai változhatnak, de nem eltörölhetők. A katonai integrációk hadászati automatizmusokat hordoznak, amelyek minősége a mai háborúkép körülményei között rendkívül magas szintű és ez a tömböket csupán érintő válsághelyzetekben is háborús eszkalációkhoz vezethet. A tömbrendszer az ellenségek számát megsokszorozza, szembeállít egymással minden tekintetben távoli országokat, — ellenségem szövetségese neked is ellenséged, ugyanakkor barátom neked is kényszerű barátod. A katonai koalí30
