Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Horváth Gyula - Réti Tamás: Csehszlovákia 1945-1989
Az ellenzék tevékenységének fokozódása A nyolcvanas évek második felében a peresztrojka, a kissé megváltozott belpolitikai légkör, az erősödő ellenzéki tevékenység hatására meggyöngült a központi hatalom. Az erősödő ellenzéken belül a vezető szerepet továbbra is a Charta 77 játszotta, bár ez a szervezet nem volt, és nem is lett politikai párt.55 Az átalakítás utolsó egy-két évében, még a Polgári Fórum létrehozása előtt, több új ellenzéki csoport jött létre. Ezek közül a legbefolyásosabbak közé tartoztak a „Mozgalom a polgári szabadságáért”.56, a „Demokratikus Kezdeményezés”57 és az „Obroda”.58 Ezek a szervezetek kezdeményezték az 1988-as augusztusi és októberi, és az 1989-es januári nem engedélyezett felvonulásokat. Már ezeken a megmozdulásokon is a tüntetők többsége az a radikalizálódó59 fiatalság60 volt, amelynek nagy része sajátos keresztény mozgalmakhoz tartozott.61 A tüntetések után a megtorlások a szokásosnál kisebbek voltak, a fiatalok ezrei a megmozdulások után az egyetemeken és munkahelyükön maradtak.62 A januári tüntetések után, amelyek szétverésére belügyi erőket63 vetettek be a civil társadalom már jobban összefogott, és több tízezren — közöttük sok CSKP-tag és néhány CSKP-alapszervezet is — elítélték a rendőri beavatkozást és a vezető ellenzékiek letartóztatását. 1989 tavaszán már nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalom kezd felébredni a húszéves álomból. 1989 tavaszán és nyarán napvilágot látott több ellenzéki petíció. Közülük a legnagyobb társadalmi hatást a „Néhány mondat” című érte el, amelyben az ellenzék dialógusra hívta fel a hatalmat. 1989 nyarán egyre többen juttatták kifejezésre a társadalmi változások iránti óhajukat, és ez a társadalmi mozgás konfliktushoz vezetett, a hatalom mozdulatlanságával szemben. Az ellenzék a politikai foglyok szabadonbocsátását, a független politikai csoportok legitimizálását, a tömegkommunikáció manipulálásának megszüntetését, az 1968 augusztusi eseményekről szóló vita engedélyezését, és a többi tabu felszámolását követelte. A hatalom erre nem reagált, és a hivatalos sajtóban az ötvenes évekre emlékeztető kampányt szervezett az ellenzék ellen.64 1989 nyarán a merev hatalmi elit, a még mindig passzív tömegek és a nagyon aktív, de tömegtámogatással még mindig nem rendelkező ellenzék viszonya patthelyzetet idézett elő, amelyre úgy tűnt, hogy sem a hatalom, sem a tömegek nem reagálnak. Az emberek tömegesen még nem mentek ki az utcára, féltek részt venni a tüntetéseken, bár a munkahelyeken és az otthonokban a légkör már szabadabb voít, de másrészt a hatalom is félt, nehogy olyat lépjen, amely az emberek türelmét már 94
