Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 2. szám - Horváth Gyula - Réti Tamás: Csehszlovákia 1945-1989

végképp meghaladja, és társadalmi mozgásokhoz vezet. Erre a helyzetre a hatalom úgy próbált reagálni, hogy — úgymond — gyorsította az át­alakítási folyamatot, de hát a politikai helyzetből adódóan a gyorsítás csak formális volt. A hatalom érezte a nagy veszélyt, tudta, hogy a poli­tikai passzivitás nem tarthat végtelenségig, főleg akkor nem, amikor a környező országokban nagymértékű változások zajlanak. 1989 nyarától fokozatosan kezdett feloldódni a politikai és a morális apátia, nevezetesen, ha az erőszaktól való félelem csökken, megismeritek a véleményünket. A hatalom tudta, ha ilyen helyzetben enged, ha nem mutatkozik kellően erősnek, akkor a hatalmi struktúra meginog, ezért is méltatta a hivatalos propaganda a kínai párt, — úgymond — „követ­kezetes"’ hozzáállását. A megoldás 1989. november 17-én egy békés tüntetés alkalmával alakult ki. A rendőrség brutális beavatkozásának következtében Prágá­ban és később az egész országban elkezdődött az őszi forradalom, amely már nem a társadalom és a párt megreformálását tűzte zászlajára, ha­nem egy szabad, demokratikus, független Csehszlovákia megteremtését. Az őszi forradalom Bár Csehszlovákia belpolitikai életében az ellenzék szerepe kb. 1988 nyarától lényegesen megnőtt, sokáig érezhető volt, hogy az ellenzéki cso­portok nem tudják átlépni azt a képzeletbeli határt, amely őket a tö­megektől elválasztja.65 Az ellenzéki csoportok által meghirdetett tünte­tések elvi, ideológiai témákhoz fűződtek és nem váltak tömegessé. Az előre meghirdetett demonstrációkat a hatalom erői mindenféle intézke­désekkel korlátozták, gyöngítették a hatásukat. Nagy hatással voltak a belpolitikai helyzetre az NDK-menekültek, akik jó néhány napra meg­szállták Prága belvárosát. Az ő viselkedésük, az emigráló fiatal családok bátorsága bizalmat öntött a prágai diákokba. Saját szemükkel láthatták, hogy békés, bátor lépés milyen nagy hatással lehet a látszólag stabil po­litikai rendszerre. Ebben a feszült helyzetben november 17-én az enge­délyezett hivatalos megemlékezés Jan Opletal-ról — akit 1939-ben a ná­cik gyilkoltak meg — felgyorsította az eseményeket. A több tízezres tö­meget a rendőri erők brutálisan megtámadták, és ennek hatására a prá­gai és később az egész csehszlovákiai diákság, és velük tartva a művészek is sztrájkba léptek. Ebben a helyzetben az ellenzéki csoportok, a sztrájkoló diákság, és a gyárakban létrejött sztrájkbizottságok (itt csak jelképes kétórás figyel­meztető sztrájkba léptek) létrehoztak egy közös szervezetet, amely kez­95

Next

/
Thumbnails
Contents