Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Horváth Gyula - Réti Tamás: Csehszlovákia 1945-1989
jövő nyomástól — amit lényegében a reformvezetés állított meg — és a politikai harc már csak a magas politikára korlátozódott. Ilyen helyzetben az, hogy a konzervatív erők Moszkva támogatását élvezték, kulcs- fontosságú lett. Csak ezután változtatták meg a CSKP politikai irányvonalát, és váltották le az ismert reformvezetőket.30 A CSKP törekvése az állam és a társadalom ellenőrzésére A normalizáció elsődleges oka nyilvánvalóan a szovjet beavatkozás volt, de fontos szerepet játszott benne az is, hogy a harmincas években sztali- nizálódó CSKP még a hatvanas években sem ment át egy gyökeres de- sztalinizálási folyamaton. Az új vezetés az ötvenes évek több ismert gyakorlatához tért vissza, és olyan hatalmi rendszert próbált kialakítani, amelynek az alapvető tulajdonsága a társadalom demobilizálása. Az 1969-ben meghirdetett nor- malizációs, rendcsináló politika értelmében a párt és az állam, hatalmi eszközeivel, teljes egészében ellenőrizni akarta a társadalmi életet. Leépítették az egyének és a társadalmi szervezetek hatvanas évek második felében létrejött autonómiáját és a demokratikus intézmények csíráit. Fokozatosan elérték, hogy a gazdasági szereplők — akik a hatvanas évek reformjai következtében már rendelkeztek bizonyos önállósággal — elveszítsék az autonómiájukat. Annak ellenére, hogy a rendőri állomány megkétszereződött.31 a normalizáció nem a közvetlen rendőri intézkedések eredményeként valósult meg és mentes volt a közvetlen terrortól. Ezt csak a „legmaka- csabbak” esetében alkalmazták.32 A társadalom megfélemlítése céljából más eszközökhöz folyamodtak. Több százezer reformgondolkodású párttagot kizártak a CSKP-ból, megfosztották őket állásuktól33 és a cseh értelmiség nagy része kénytelen volt fizikai munkakörökben elhelyezkedni. Növelték a nómenklatúra listáját, korlátozták azok munkalehetőségeit, akik valamilyen módon megkérdőjelezhették a normalizációt és másrészt a normalizáció emberei könnyen jutottak előre a politikai és gazdasági karrier lépcsőin. A rezsim tudatában volt annak, hogy ha az embereket visszaszorítja a magánéletükbe, kiszorítja őket a politikai döntések szférájából, és ha nem engedélyezi a spontán horizontális hálózatok létrehozását, akkor a társadalom sokkal könnyebben lesz kormányozható. Ez a helyzet a társadalomban a politikai apátia eluralkodásához vezetett. A politikai apátiát3''* sokan úgy értelmezték mint a cseh nemzeti szellem sajátos tulajdonságát, bár inkább arról volt szó, hogy a civil társadalom tömegei meg83
