Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Horváth Gyula - Réti Tamás: Csehszlovákia 1945-1989
értették, hogy ezzel a hatalommal nem lehet együttműködni. A passzivitásuk sajátos elégedetlenséget jelentett, bizonyos mértékig figyelmeztetést, hogy ha az elnyomás csökken, megint hallatják majd a hangjukat. A normalizáció valóraváltását megkönnyítette az, hogy a hetvenes évek elején az ország gazdasági helyzete kedvező volt. Ennek főleg külgazdasági okai voltak. A hetvenes évek elején a fogyasztói piacon elért viszonylagos gazdasági sikerek a kisember számára az új hatalom bizonyos mértékű legitimizálását jelentették. Hallgatólagosan nem hivatalos kompromisszum jött létre, amelyben a társadalmat kényszerítették, hogy lemondjon a döntésekben való részvétel jogáról, amiért cserébe az élet- színvonal növekedését és a szociális stabilitást garantálták. A civil társadalom fölötti kemény ellenőrzés, a politikai másképpgondolkodás üldözése időben egybe esett a gazdasági helyzet vélt stabilizálódásával,35 s ezt a két jelenséget a hivatalos propaganda nyíltan összefüggésbe hozta. A normalizáció politikája az előző politikai időszakokhoz képest — amelyeket Gottwald, Novotny és Dubcek neve fémjelzett — gyökereit, hagyományait a Gottwald36 nevéhez fűződő periódusra vezette vissza. Gottwald idealizált képe lett az igazi szocialista értékek kritériuma.37 Az új csehszlovák vezetők önmagukról olyan képet próbáltak festeni, hogy ők a szocializmus építésének igazi képviselői, akik nem azonosulnak sem az ötvenes évek baloldali dogmatizmusával, sem a hatvanas évek „jobboldali revizionizmusával”. A hivatalos ideológiában az előbbit tekintették a kisebb rossznak. A normalizáció egyik alapköve az óriási propagandagépezet és az élet minden részébe beható ideológia volt.38 A rendszer módszeresen arra törekedett, hogy a nép, a nemzetek, az egyes érdekcsoportok történelmi emlékezetét kitörölje, hogy az információ áramlását totálisan ellenőrizze. A nyelv használata is megváltozott, új normalizált fogalmakat vezettek be, ami nehezítette az igazság és a hazugság közötti különbség megértését. Az e fajta agymosásnak az volt a célja, hogy a lakosság tömegei csak a hivatalos véleményt ismerjék, és ami még rosszabb, hogy ne is tudjanak saját véleményt alkotni. Eddig nyomon követtük a CSKP igyekezetét a társadalom leigázására, a következő részben azt vizsgáljuk, hogyan fogadta a CSKP politikáját a társadalom, miként reagált rá, és a társadalom melyik rétege kezdte el a fárasztó, sokáig vég nélkülinek tűnő harcot a CSKP egyeduralma ellen. 39
