Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Horváth Gyula - Réti Tamás: Csehszlovákia 1945-1989
háttá, hogy szovjet részről már májusban tájékoztatták Johnson elnököt, hogy az esetleges szovjet lépések Csehszlovákiában nem érintik az Egyesült Államok érdekeit Európában.21 Az augusztus 21-i katonai bevonulás a politikai pluralizálódás folyamatát állította meg, fordította vissza. A legfelsőbb pártvezetés hat tagját letartóztatták és a Szovjetunióba szállították. Huszonegy évvel korábban a Marshall-segély kapcsán történt szovjet beavatkozás Csehszlovákia külgazdasági orientációváltását akadályozta meg. 1968-ban az ország teljes szuverenitását kellett felszámolni, hogy a szovjet modelltől eltérő politikai-társadalmi szerkezet ne szilárduljon meg. A „normalizáció” Csehszlovákia eddigi rövid történelmében többször előfordult, hogy az országon kívüli politikai feltételek, a külföldi — nyugati vagy keleti — politikai erők határozták meg az ország belföldi fejlődésének az irányát. Ez történt 1968 augusztusa22 után is, amikor — elsősorban a szovjet megszállás következtében — az ötvenes évekhez hasonló folyamat indult el, és a párt és az állam újabb kísérletet tett arra, hogy leigázza a társadalmat. Ennek a folyamatnak vetett véget az 1989 novemberében elkezdődött ún. őszi forradalom, amely a csehszlovák társadalmat valószínűleg egy szabadabb politikai intézményrendszer felé vezeti. Közvetlenül a szovjet megszállás után a belpolitikai helyzet még nem változott meg.23 Az emberek továbbra is nyíltan kifejtették véleményüket, még tevékenykedtek a prágai tavasz alatt spontánul létrehozott szervezetek, az ország politikai légköre még távolról sem volt normali- zált.24 Még majdnem háromnegyed évig a CSKP vezetősége az 1968 elején hatalomra került emberekből állt.25 A politikai vezetésre erőteljes nyomást gyakorolt az ortodox kommunista beállítottságú szovjet vezetés, és belföldön is — bár eleinte csak a háttérben — erősítették pozíciójukat a konzervatív politikai erők.26 A vezetésben ebből kifolyólag nagy volt a bizonytalanság,27 de egy ideig még megpróbálták menteni a menthetőt, és folytatni az ún. szélsőségek nélküli reformpolitikát.28 Ennek a törekvésnek a keretében, erőszak nélkül csökkentették az alulról jövő nyomás és az alulról jövő reformkezdeményezések lehetőségét, és csak a felülről jövő reform-beállítottságú kezdeményezéseket vállalták. Ennek ellenére a reformvezetés lépései a szovjetek bizalmatlanságába ütköztek.20 Ez csak fokozta a vezetők kilátástalan helyzetét, és növelte a konzervatív erők mozgásterét. A reformvezetés további hatalmon maradása akkor vesztette el értelmét, amikor a konzervatív erők már nem tartottak a lentről 37
