Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 2. szám - Horváth Gyula - Réti Tamás: Csehszlovákia 1945-1989

A pártvezetés 1967 őszén már csak utóvédharcot folytatott: elítélte és antikommunista propagandával vádolta meg az írókat, majd nacionalizmussal illette a szlovák pártvezetést. A központi bizottságban 1968 január elejére kialakult a Novotny-ellenes egység. Ismertté vált, hogy Novotny a liberalizációs folyamatot 1967 karácsonyán katonai eszközökkel próbálta felszámolni. A szovjet pártvezetés is egyetértett azzal, hogy Alexander Dubcek. az SZLKP első titkára lépjen Novotny helyére. (1968. január 5.)

A prágai tavasz. A baloldali reform bukása

Dubcek három terhes feladatot vállalt magára: a párt vezető szerepének megtartása mellett a gazdaság fellendítését, a társadalom felszabadítását a párt bénító szorítása alól, és a tömegek lendületének kordában tartását nehogy a Szovjetunió biztonságérzete megrendüljön. A dubceki vezetés a reformfolyamatot felülről indította el, hogy aztán azt a tömegek alulról jövő állandó nyomásának tegye ki. A legfontosabb első intézkedés a cenzúra eltörlése volt, amire a társadalom elementális erővel reagált, egyszerre akarta számba venni a múlt összes bűneit.

A Dubcek vezette reformszárny politikai hitvallása az áprilisi Akcióprogram volt. Ebben a szocialista társadalom új, mélyen demokratikus modelljét fogalmazták meg, amely megfelelt az ország sajátosságainak. A programban a CSKP elvetette a hatalomgyakorlás monopolista, totalitá- riánus módját, a párt és az állami hatalom összefonódását, az állam kizárólagos ellenőrzését a termelési eszközök felett. Kifejezte azt a szándékot, hogy a létező nem-kommunista pártok a szocializmus alapján önállósuljanak. A CSKP-n belül a mérsékelt, centrista reformszárny került előtérbe, miközben a radikális reformerek kezébe kerültek a nyilvánosság eszközei. A militáns konzervatív erők időlegesen háttérbe szorultak. Néhány hónap alatt a párt lényeges demokratizálási folyamaton ment keresztül, amelyben összekapcsolódott a vezetés szándéka és a tömegek akarata. A pártvezetésben élt az a hit, hogy a szocializmus megreformálható, a reform véghezvihető, ha Csehszlovákia teljesíti a Szovjetunióval és a Varsói Szerződéssel kapcsolatos kötelezettségeit. Ahogyan azonban a pártvezetés megszerezte a tömegek bizalmát, úgy veszítette el a Szovjetunióét. A „fertőzéstől” való félelem heves és elítélő reakciókat váltott ki a szomszédos országokban, főleg a lengyel és a kelet-német pártvezetésben.

Ilyen hatása volt a tavasszal alakult új típusú politikai szervezeteknek. Ezek közül a csehszlovák desztalinizációban fontos szerepe volt a

85