Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Horváth Gyula - Réti Tamás: Csehszlovákia 1945-1989
került. A decentralizálási folyamat a 60-as évek kezdetén megállt, és erős recentralizálás kezdődött. A tervteljesítési mutatók negatív irányban olyan mértékben tértek el a tervcéloktól, hogy az optimista hangulatban készített III. ötéves terv teljesítését 1962 augusztusában abbahagyták. A tervmódosítás és a beruházások befagyasztása sem tudta megakadályozni az 1961—63-as „túlfelhalmozási válság” kialakulását. A válság csúcspontján, 1963-ban a nemzeti jövedelem és a reálbér csökkent.15 Az SZKP 1961 októberében tartott XXI. kongresszusa újabb nyomást gyakorolt a vonakodó Novotny-vezetésre, hogy fejezze be az 1949— 1954-es perek felülvizsgálatát. A pártvezetés számára nem maradt más választás, mint hogy az 1956-os folyamatokkal ellentétben, a gazdasági válságot óvatos, felülről irányított liberalizálással igyekezzen enyhíteni. Novotny egy sor jelképes intézkedéssel igyekezett hatalmát megszilárdítani és személyét népszerűsíteni.16 Novotny hatalmi pozíciójának erősödésével párhuzamosan fokozatosan lazította a társadalom feletti pártellenőrzést. A XII kongresszuson 1962 decemberében Óta Sik vezetésével bizottságot hoztak létre egy új gazdasági reform kidolgozására. A központi bizottság a Kolder-bizottság jelentését meghallgatva, megbízta a Legfelsőbb Ügyészséget a rehabilitációs eljárások megindításával. A Legfelsőbb Bíróság a politikai perekben hozott ítéleteket hatálytalanította. Az 1963 szeptemberi központi bizottsági ülésen generációváltás történt, a régi sztálinistákat eltávolították. Novotny politikája azonban lényegéből adódóan nem lehetett sikeres. Egyeseknek túl sok, másoknak túl kevés volt. Személyét támadták a konzervatívok, a szlovák kommunisták és a reformer értelmiségiek. Az Óta Sik-féle kormánybizottság 1964 őszén kezdett hozzá a reform tervének kidolgozásához. A bizottság munkája kezdetben heves ellenállásba ütközött a párt- és az állami bürokrácia körében. A bizottság nézeteiben akkor még a piacorientált elemek kisebbségben voltak az indirekt irányítás bevezetésével szemben. Novotny nem értett egyet azzal, hogy a gazdasági problémák megoldásával kapcsolatban javasolták a párt tevékenységének átalakítását.17 A hatvanas évek közepén a csehszlovák társadalomban egy önkritikái folyamat indult, az emberek szembe akartak nézni a múltjukkal. A párt tagsága önmagát kereste. A politikai rendszer még nem változott, de a párt vezető ereje meggyengült, a párt már nem tudott a régi módon irányítani. A létező rendszer eszközeit a társadalom a saját javára kezdte felhasználni. A polgári eszmék, a polgári gondolkodásmód rejtve ugyan, de fennmaradt az ötvenes években, hogy aztán elkezdődjön az újjáéledése. A pártvezetés és a társadalom konfliktusa elkerülhetetlennek látszott.18 84
