Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Mizsei Kálmán: A sztálini kommunizmustól a Szolidaritás vezette nagykoalícióig
szerteágazó okai közül az emelhető ki, hogy a viszonylagos társadalmi nyugalom a nagyipari lobbykat 1982-től egyre erősebben hatalmi pozíciójuk, ellenőrizhetetlen beruházási költekezéseik növelésére ösztönözte, s ez együtt járt a gazdasági feszültségek újbóli kiéleződésével. Ugyanakkor ez az időszak egybeesik a szovjet reformpolitika erősödésével. 1985—86-ban Gorbacsovék még gyorsítással, valamint a rend és a fegyelem megszilárdításával igyekeztek saját országuk gazdaságát szanálni. 1987-ben azonban már a határozottabb gazdasági, sőt politikai reformok kerültek előtérbe. Jaruzelski lett Gorbacsov fő kelet-európai szövetségese. A párt- és állami vezetésben 1986 közepétől végrehajtott személyi változások már a reformkurzust tükrözték. Először a tervhivatal élére került egy pártonkívüli közgazdász, Sadowski professzor, majd az 1987-es ún. ároperáció sikertelensége után a hivatalos szakszervezetek által is erősen bírált Messner miniszterelnök pozíciója ingott meg. 1988-ban a LEMP Politikai Bizottsága tagja lett két, a reformok iránt elkötelezett politikai vezető: Baka professzor és Rakowski. Mindketten csúcspozícióba kerültek a végrehajtó hatalomban is: az előbbi a Lengyel Nemzeti Bank elnöki székét váltotta fel a gazdaságpolitikai KB-titkár tisztével, míg az utóbbit 1988 végén miniszterelnökké választották a válság oltárán feláldozott Messner helyett. Az előbbiekben említett ároperációt 1987 végén egy nagyszabású gazdasági reform-csomagtervbe ágyazták. Ennek ellenére a jelentős életszínvonal-romlást okozó áremelési javaslatot nem kívánták társadalmi konzultáció nélkül bevezetni, hiszen korábban az éles társadalmi konfliktusok közvetlen kiváltó oka többnyire központi árintézkedés volt. 1987 novemberében népszavazásnak kellett döntenie a reformokról. E demokrácia-paródiával kezdődött el az uralkodó elit viharos gyorsaságú hátrálása. A rendszer legitimációt kívánt szerezni azzal, hogy arról rendelt el népszavazást, hogy ,,az emberek akarnak-e szépek és okosak lenni” — ahogy ezt Onyszkiewicz, a Szolidaritás szóvivője megfogalmazta. A népszavazáson a csomagtervet elvetették, mindazonáltal a kormányzat az eredeti tervtől alig eltérő ütemű áremelést léptetett életbe. A gazdasági rendszer bomlásának jeleként 1988 elején a béremelések üteme már meghaladta az ár növekedését. Felpörgött az infláció. A vállalati menedzserek inkább vállalták „felfelé” a szabályok semmibevételét, mint a bérhajszában való lemaradást és ezzel dolgozóik elvándorlásának kockázatát. Ebben a helyzetben következett az 1988-as első, májusi sztrájkhullám, 1981 óta az első nagyobb méretű munkássztrájk. 69
