Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Mizsei Kálmán: A sztálini kommunizmustól a Szolidaritás vezette nagykoalícióig
zelőerőről is tanúságot téve már 1983 közepén lehetővé tette az újabb pápai látogatást. A lengyel pápa — e rendkívüli államférfiúi képességgel rendelkező személyiség — számára a látogatásnak több célja volt. Mindenekelőtt újabb lendületet adott az ellenzéki önszerveződésnek. Emellett kiegyensúlyozott módon hozzájárult hazája nemzetközi megítélésének a javításához anélkül, hogy a rezsim pozícióit erősítette volna az ellenzékkel szemben. És végül tovább szilárdította a lengyel katolikus hierarchia helyzetét, s ezzel a Vatikán távlati kelet-európai érdekeit is szolgálta. Az egyház politikai szerepe a rendkívüli állapot bevezetésével növekedett. Már a Szolidaritás békés forradalma idején is a katolikus hierarchia különleges szerepet játszott. A sztrájkoló munkások, majd a megszerveződött Szolidaritás harcában felhasználta a vallási szimbólumokat és számíthatott az egyház jóindulatára. Emellett a közvetlen politizálástól magát távol tartani igyekvő klérus gyakran közvetített a két politikai ellenfél között. Az egyház e konfliktusmérséklő befolyására a vérfürdő és a polgár- háború elkerülésében érdekelt hatóságoknak a rendkívüli állapot kihirdetése után nagy szükségük volt. Ez viszont azzal is járt, hogy szemet kellett hunyniuk afelett, hogy az egyház „a nemzet egyetlen független intézményeként” oltalmat biztosított az ellenzéknek. Jogvédő tevékenységükkel hozzájárultak az internáltak és elítéltek kiszabadításához, az amnesztia kivívásához, míg egyes templomok ellenzéki gyűlések, előadások gyakori színhelyei voltak. A Popieluszko-gyilkosság következménye 1984-ben a belbiztonsági apparátushoz tartozó elkövetők megbüntetése, illetve a szervezet nem ellenőrzött hatalmának a szigorú korlátozása, valamint a pap mártírhalála miatt egyháza további tekintélynövekedése volt. A LEMP megfosztása a hatalom monopóliumától Az 1982—83-as időszak után a részleges konszolidáció lehetővé tette, hogy a párt fokozatosan visszanyerje ellenőrzését a társadalmi, politikai és gazdasági folyamatok felett. Jaruzelski a katonai mundért öltönyre váltotta és az irányítás súlypontja a Minisztertanács épületéből némileg áthelyeződött a KB-székházba, noha ott a bizalmi funkciókat továbbra is főtisztek töltötték be. A gazdaságirányításban is inkább csak a káderhatáskörök gyakorlása került a párthoz, a gazdaságpolitika alakításában most már csak formálisan jutott szerep a KB illetékes titkárának. 1985—86 után a szerény gazdasági konszolidáció is megakadt. Ennek 68