Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Mizsei Kálmán: A sztálini kommunizmustól a Szolidaritás vezette nagykoalícióig
várható nemzetközi kihatásai miatt. Így viszont számolnia kellett a politikai válság elhúzódásával és az ezzel együtt járó, huzamos ideig fennmaradó sajtószabadsággal és annak következményeivel. Azzal is számot kellett vetnie, hogy a „belső megoldás” esetén a lengyel vezetők autonómiája szükségképpen növekszik. A rendkívüli állapotot 1981. december 12-ről 13-ra virradóra vezették be példátlanul nagyarányú katonai és rendőri akcióval. Az információáramlás megszüntetése és a vezetők internálása a vártnál jobban megbénította a Szolidaritást, így a hatóságoknak viszonylag kevés emberáldozattal sikerült felszámolniuk a nyílt ellenállást. A hadsereg bevetése felértékelte a katonai vezetés politikai szerepét is. Nem a rendkívüli állapot szimbólumai fontosak e tekintetben — a sajtó szabadsága a legszigorúbb 1982-es helyzetben is lényegesen nagyobb volt, mint például Romániában, de akár Csehszlovákiában is az egész brezsnyevi 70-es években, majd az azt követő közel egy évtizedben —. hanem az, hogy a pártnak a társadalom és gazdaság feletti ellenőrző szerepe gyengült. Tömeges volt a LEMP-ből való kilépés és a párt tekintélye, de belső tartása is a mélypontra süllyedt. A hadsereg tekintélye nagyobb volt, a pártét az első évben felderített korrupciós botrányok is kikezdték. Sok, korábban a párt által gyakorolt funkció most a kormányzati szervekre hárult. Itt, de a területi igazgatásban és a pártvezetés különböző szintjein is sok kulcspozíciót katonatisztek töltöttek be. Az ideológiában eltávolodtak a szocialista értékközpontú, valamint a párt vezető szerepét előtérbe állító propagandától, s azt az erős állam szükségességének hirdetésével váltották fel. Hasonlóan ahhoz, mint a korábbi válságok idején, most is előtérbe került a „német mumussal” való fenyegetés. A demokratikus törekvések elfojtását a felsőbb állami érdekekre és az állítólagos német határrevíziós szándékokra, az „anarchia” megengedhetetlenségére hivatkozva valósították meg. Az állam igyekezett magára ölteni egyébként a szigorú, de jóságos atya szerepét, aki csak akkor büntet, ha muszáj, s ha gyermek-állampolgárai jól viselkednek, nem háborgatja őket. Nem véletlen, hogy Jaruzelski a kádári „aki nincs ellenünk, az velünk van”-t visszhangozta. Ezt az elvet igyekezett politikája alapelvévé tenni. 1982-ben Lengyelországban azonban ennek esélyei sokkal rosszabbak voltak, mint 1957-ben Magyarországon. A forradalom hosszabb ideig tartott, s elsősorban ebből eredően az önszerveződés a masszív konspirációs tapasztalatokkal rendelkező lengyel társadalomban 1981 végére már nagyon mély gyökereket eresztett. A közösség tapasztalatai a totalitáriánus állammal való együttélésben is ekkor már hosszabb múltra tekintettek vissza. 65