Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Mizsei Kálmán: A sztálini kommunizmustól a Szolidaritás vezette nagykoalícióig
A Gomulka-éra Az értelmiség keserű kijózanodása már 1957 nyarán elkezdődött, amikor a független sajtóorgánumok elleni hatósági fellépés megmutatta a liberalizáció korlátáit. Ennél is fontosabb azonban, hogy a Gomulka-vezetés nem valósította meg a radikális gazdasági reformokat. A lehetőség pedig nagyon is adott volt, hiszen Gomulka az 1956 októberi bátor fellépésével a szovjet érdekszférába tartozó országok között egyedülálló önállóságra tett szert. Ez a gazdasági életben azonban csak a mezőgazdasági magán- szektor fennmaradásában érvényesült. De az eltérés itt is nagyon szűkre szabott volt: az 50-es évek végén nem követték a tábor többi országát a kollektivizálási kampány terén, de a paraszti tőkeakkumulációt is a legszűkebb keretek közé szorították, a kapitalizmus újratermelődésétől való félelmeik miatt. A gazdaság többi szektorában pedig a reformokat már 1957 második felében gyakorlatilag megszüntették. A hatalom stabilizálásában Gomulkának egyre inkább a korábbi pártapparátus közvetlenül nem kompromittálódott tagjaira kellett támaszkodnia (ezt kívánta a hatalomgyakorlás logikája), míg a párton belüli reformer irányzatot fokozatosan kiszorította a vezetésből. Mivel a gazdasági nehézségeken 1956-ban csak átmenetileg sikerült úrrá lenni, a 60-as évek közepén a látszólag újra áramvonalasodó politikai építmény falán repedések keletkeztek. Megjelentek a későbbi független demokratikus ellenzék csírái és a katolikus értelmiségi szubkultúra is egyre auto- nómabb arculatot nyert. Ezzel párhuzamosan a hatalmi apparátusban pedig egy nemzeti kommunista ideológia szerveződése jelentett kihívást Gomulka egyeduralmával szemben. Ez volt a helyzet Lengyelországban az első nagy kelet-európai reformhullám idején. A szocializmus lengyel modelljének bajnokaként Gomulka a 60-as évek közepén pozíciójánál, de világnézeténél fogva is már a reformok kirekesztésében volt érdekelt. Hatalmának megtartása érdekében a nemzeti kommunista, antirevizionista szövetség élére állt. A reformokat sürgető értelmiségi és diákcsoportokkal szemben ez 1968-ban egy nagy keresztes hadjárattá vált. Az antiszemita nézeteket is hordozó reformellenes támadás akkor vetette vissza a pluraiizálódás folyamatát, amikor a szomszédos Csehszlovákia és Magyarország a megújulás lázában égett. Az elnyomás elleni tiltakozás viszont közelebb hozta egymáshoz a két antisztálinista szubkultúrát: a katolikus és a baloldali, kommunista gyökerű értelmiséget, valamint az egyházi hierarchiát. Az 1968-as reformok megbuktak Csehszlovákiában és beszűkültek Magyarországon, ami igazolhatta volna Gomulka taktikáját. A gazdaság reformjának elmaradása azonban azzal a következménnyel is járt, hogy 60
