Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Mizsei Kálmán: A sztálini kommunizmustól a Szolidaritás vezette nagykoalícióig
az életviszonyok tovább romlottak. Ez pedig 1970-ben a munkáslázadások legfontosabb kiváltó oka lett. A képlet azért ennél bonyolultabb: a ten- germelléki zavargásokra minden bizonnyal nem került volna sor, ha a párton belüli megosztottságon Gomulkának 1968-ban sikerül úrrá lennie. Valójában viszont ennek az ellenkezője történt, a Móczár tábornok által vezetett nemzeti kommunista vonal továbbra is erős kihívást jelentett Gomulka számára, s a munkástiltakozás kialakulásában a belső pártellenzék provokációs stratégiájának is szerepe lehetett. Hozzá kell tennünk, hogy a tüntetések kiváltó okát képező élelmiszer-áremelések egy suta, de mégiscsak reformkísérlet részei voltak, s így az ellenük való tiltakozás — amellett, hogy hozzájárult a társadalom pluralizálódásához — a gazdasági folyamatokat nagyon kedvezőtlen irányba térítette el. A Gomulka-vezetés fegyverrel fordult a tüntető munkások ellen, de így sem tudta megőrizni a hatalmát. A válság a hatalom csúcsán, majd alsóbb szintjein is nagy generációváltást eredményezett: Gomulka illegalitásban összeforrt hazai kommunista csapatát egy, a karrierjét a háború után kialakító fiatalabb, tanultabb technokrata réteg váltotta fel. Móczár tábornok párton belüli nemzeti kommunista mozgalma csupán katalizátorává tudott lenni a változásoknak. Gomulka pedig akkor kényszerült távozni a történelem színpadáról, amikor nagy külpolitikai sikerével hozzájárult a kelet-európai status quo megőrzéséhez: a tengermelléki események előtt alig két héttel írták alá a lengyel államhatárokat szentesítő NSZK—lengyel államszerződést. A Gierek-korszak Gierek 1971-ben indított nagy reformhelyettesítő eladósodási politikája nagyon is érthetően következett a hatalomváltás idején kialakult politikai helyzetből. A munkásság most már nem olyan könnyen adott hitelt a szép ígéreteknek, mint az előző, 1956-os válság idején. A sztrájkok folytatódtak, s ez Giereket a decemberi áremelési döntések visszavonására kényszerítette. A Gomulka óvatos és puritán gazdaságpolitikai stílusa elleni apparátusi elégedetlenség is elemi erővel tört felszínre 1970 decembere után. 1968 emléke is jelen volt. Giereknek gyors és azonnali sikerekre volt szüksége. A gazdaság adott helyzetében könnyen mozgósítható belső tartalékok már nem álltak rendelkezésre. Külső forrásokat kellett igénybe vennie, s ez az akkori ideológiai-politikai helyzetben csakis hitel formáját ölthette. A nagy nyugati hitelfelvétel a 70-es évek első felében még egyszer, s utoljára megolajozta a tervgazdaság rozsdásodó gépezetét, s ezzel lehe61
