Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 2. szám - Kollár Nóra: Peresztrojka és politikai reformok. Változások a szovjet poitikai rendszerben

musra nem a homogenitás és a harmónia, hanem az egyéni és a csoport- érdekek, s ezek ütközése jellemző. Mindezt T. Zaszlavszkaja a 70-es évek végén teoretikusan megfogalmazta2, e nézetek azonban nagy nyilvánosságot csak 1985-ben kaptak. Politikai megfogalmazásuk, kifejtésük, majd megerősítésük fokozatosan ment végbe az SZKP XXVII. kongresszusán, az 1987. januári és júniusi plénumon, majd az 1988-as országos pártkonferencián.

Bár a szovjet politikai rendszer működése még 1989-ben is változatlanul a párthatározatokhoz kötődött, a párthatározatok kimondták a politikai kompetenciák decentralizálásának szükségességét, újrafogalmazták az állami és társadalmi szervek feladatait, hangsúlyozták utóbbiak fokozódó önállóságát. A szocialista jogállam kiépítése mint feladat egyre nagyobb hangsúlyt kapott.

Az 1989—1990-ben felgyorsult, és a politikai hatalom lényegét érintő változásokhoz képest csekélynek tűnnek az állami intézmények reformja terén 1986—88-ban elért eredmények.3

Az SZKP tényleges gyakorlata a 20-as évek óta az, hogy a szervezeti szabályzattal ellentétben a pártkongresszusok közötti időszakokban a tényleges vezető funkciókat nem a KB, hanem a PB, a Titkárság és az apparátus látja el. Előbbiek hatáskörébe tartozik a káderek kiválasztása és ellenőrzése is. Regionálisan ugyanez a gyakorlat. Gorbacsov az 1987-es januári plénumon arról beszélt, hogy a PB-t, a Titkárságot és az apparátust a választott pártszervek (kongresszus, KB-plénum és pártkonferencia) ellenőrzése alá kell vonni. A KB akklamációs-reprezentációs vezető testületi jellegének döntéshozatali jellegűvé változtatására háromszor történt kísérlet (1957, 1964, 1987). A kérdés azonban mindmáig nyitott. Mint ismeretes, a KB tagjai hatalmukat elsősorban nem a KB-üléseken gyakorolják, hanem első titkárokként, miniszterekként, stb. Ügy tűnik, a párt — s ezen belül a KB és az apparátus — megreformálása csak több lépcsőben lehetséges. Bár 1985—1988 között a pártvezetésben és az apparátusban jelentős személycserék történtek, ezzel együtt is az egyes területeket felügyelő KB-titkárok és osztályvezetők hatalma szinte kizárólagos, korlátlan és ellenőrizhetetlen maradt.

Az állami és a pártszervek funkcióinak elválasztása (munka- és nem hatalommegosztás), az állami szervek önállósága növelésének folyamata az SZKP XXVII. kongresszusával indult el. Az 1987 júniusi plénum az átfogó gazdasági reform meghirdetésével ezt a tendenciát erősítette. Az állami irányítás reformja terén több gyakorlati lépés született — a kormány átalakítása, a minisztériumok átszervezése és tevékenységük koordinálása, valamint a területi és helyi tanácsok kompetenciáinak bővítése — melyek azonban döntően az állam és a párt közötti viszony alakulá37