Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Kollár Nóra: Peresztrojka és politikai reformok. Változások a szovjet poitikai rendszerben
sától függtek. A párt és a hatalmi struktúrák változatlansága vagy formális változásai miatt azonban az állami irányítási struktúrákban nem következhettek be olyan változások, amelyek az állami szervek önállóságának lényeges növekedéséhez vezettek volna. Mindezek hiányát a mélyülő gazdasági-társadalmi-politikai válság is jelezte. Kézzel foghatóbb eredmények születtek a választási és jogrendszer átalakításában és az emberi jogok felfogásában. Ezek között említhetjük a választási rendszer átalakítását, a tanácsi választások megváltoztatását, a jogrendszer és a törvényesség erősítését szolgáló reformokat, az új büntetőtörvénykönyvet. Űj kiegészítő rendelkezések születtek a családegyesítésre és a külföldi utazásokra vonatkozóan. Változott a disszidens- kérdés megítélése, intézkedés történt a sok vitát kiváltott pszichiátriái gyógykezelés feltételeiről és eljárásairól. Egyszerűsödtek a kivándorlás szabályai. Napirendre került a politikai okból száműzöttek és a politikai foglyok problémája. A törvényesség jegyében harc indult a korrupció ellen. 1988 első felében tovább folytatódott a jogrendszer reformja, a javulás jelei mutatkoztak az állam és az egyház viszonyában. Pozitív változások mentek végbe a társadalom szellemi életében, elkezdődött az egészségügy reformja, a statisztikai adatszolgáltatás javítása. Az országos pártkonferenciát követően a politikai reform az első szakasznál intenzívebben négy kiemelt területen folyt tovább. Ezek: a párt, az államélet, a nemzetiségi viszonyok és a nyilvánosság, amelynek biztosítása és kiterjesztése a politikai rendszer minden részterületén kiemelt feladattá vált. A párt vezetőszerepe — s így hatalmi monopóliuma — lényegében változatlan maradt. Az SZKP KB 1988. szeptember 30-i állásfoglalása4 a KB apparátusában végrehajtott változásokat jelentette be. A KB-osztá- lyok helyett feladatcentrikus bizottságokat hoztak létre. Az SZKP KB 1988. július 29-i plénumán5 állásfoglalás született a politikai rendszer reformjához szükséges jogi és szervezeti intézkedésekről. Ezek közül a legfontosabb az alkotmány módosítása és a választási törvény előkészítése, a bírósági reform befejezése és az államhatalmi szervek struktúrájának és tevékenységének változásai, illetve a Népképviselők Kongresszusának, mint új államhatalmi szervnek összehívása. Az országos pártkonferencián Gorbacsov kifejtette, hogy az állam- hatalom szerkezete korszerűsítésének lényege a tanácsok teljhatalmának visszaállítása, s az irányítási tevékenység súlypontjának a tanácsokra történő áthelyezése. Ezen elképzelés kifejtése az akkori ismeretek alapján meglehetősen zavarba ejtő volt. A főtitkár ugyanis abból indult ki, hogy a tanácsok mint népképviseleti szervek szerepét erősíteni kell, mert 38
